19147. lajstromszámú szabadalom • Javítás forgó tüzeléseken

- 2 — 8. ábra az oldalrészek másik kiviteli alakja, 9. ábra a rostély körül elrendezett vonalak belső felületén lévő dúdor nézete, 10. ábra hosszmetszete, 11. ábra egy oldalrész nézete, 12. ábra hátranyúló rudakkal ellátott rostélylemez metszete, 13. ábra fölülnézete, 14. ábra egy darabból készült rostélylemez metszete öntöttvas rostélypálczákkal, 15. ábra egy görgő metszete, 10. ábra a görgőtök metszete, 17. és 18. ábrák az állandó vízszín megtartására szolgáló berendezés fölülnézete és metszete. A jelen találmány tárgyát képező tüzelőberendezés egy rögzített (a) koronából áll, mely (b) és (c) lemezrendszerrel van födve, mely alatt a rostélyt hordó keret forog. A (b) lemezeket a tüzelőtér falazata befödi; a (c) lemezek pedig a (d) tűztérajtó küszöbét képezik. A rostélythordó keret egy szabályosan elosztott karokból alkotott (e) csillagból áll, melyet egy (f) csap központosán alátámaszt. A csillagkarok egy fogazott koronán vagy pedig például (g) szögvasakon nyugszanak, melyek viszont (h) görgőkön gördülnek. A (g) szögvas vagy lécz fölött van a mozgatható (i) oldalrész-sorozat elrendezve, mely a (b c) lemezek alatt közvetlen közelükben súrlódás mellőzésével forog. A (i) hamútartó zárt. Az égés táplálására szükséges levegő az (a) koronába két vagy több (k) nyíláson vezettetik, melyeknek keresztmetszete a szükséges huzatnak megfelelően szabályozható. Ezen nyílások előtt (m) falakat is lehet alkalmazni a levegő jobb elosztása czéljából. A levegő ezen koronából ,a (j) hamutartóba áramlik be, a szilárd (b) és (c) lemezeket és a forgó (i) részeket körülnyaldosva. Az (a) légtartály a (b c) lemezek alátámasztására szolgál (3., 4. és 5. ábra). Megerősítésükre a hornyokkal ellátott (n) lemeztalpak szolgálnak, melyek a tartály (p) koszorújára támaszkodnak. Az (n) talpak alkalmazása által a (b c) lemezek hűtőfölülete erősen megnagyobbodik. A (b) lemezek fölső része vékony (q) bordákkal van ellátva, melyek arra szolgálnak, hogy azon meleget, mely a túztér falazata által terjesztetik, minimumra redukálják. A (c) lemezek, melyek a tápnyílás küszöbét alkotják, téglákkal nincsenek födve; alsó részük egy horony sorozattal van ellátva, mely izoláló anyaggal van kitöltve. Miután a (c) lemezek nincsenek falazattal befödve, kis (r) lánczok segítségével rögzíthetők az (a) tartályhoz, oly módon, hogy a láncz egyik vége a lemezhez, másik vége pedig a tartály alsó fenéklapjához van erősítve (3. ábra). A (b) és (c) lemezek kerületük közelében egy vagy több háromszögű (s) horonnyal vannak ellátva, hogy az (i) részek forgása közben a (b c) lemezeket szabályozni lehessen, a nélkül, hogy a közöttük és az előbb említett részek között észrevehető súrlódás föllépne (3. ábra). A (b) és (c) lemezek két részből készülhetnek. Az alsó rész képezi a forgó (i) részek vezetékét, a fölső rósz a tulajdonképeni lemezt, melyen a levegő hűtésére szolgáló bordák vannak sugárirányban elrendezve. Ily módon a fölső lemezrészek nem melegednek át közvetlenül. Az érintkezés következtében velük közölt meleget a fölöttük áramló levegő átveszi. A forgó kereket az (i) részek alkotják, melyeket a (g) szögvas vagy efféle fölött lévő üreges (v) koronába kapaszkodó (u) talpak rögzítenek. A gyors szerelés eszközlése szempontjából a (v) koronában (I) hornyok vannak elrendezve, melyekbe az (u) talpak besülyesztve egymáshoz tolhatók. Az egymás mellé tartozó (u) talpak (x) vassodrony segítségével vannak rögzítve, mely a (v) korona (y) állócsapja alatt van megerősítve (0. és 7. ábra). Az (i) részek belső fölületéhez bizonyos számú (z) pálcza egymás mellett van támasztva, melyek a (2) talp és (3) vassodrony segítségével vannak rögzítve. A (2) talpak az (i) keretrészek (4) bevágásaiba vannak illesztve. A (2) talpba font