19147. lajstromszámú szabadalom • Javítás forgó tüzeléseken
— 3 -(ö) nyílások oly nagyok, liogy a pálczák kiterjedését nem akadályozzák meg. Ily módon a (b) fölületet hordó (i) keretrészek a szénnel közvetlenül nem érintkeznek és alig melegednek föl. A levegő, mely az egész (a) tartályon végigáramlik, közvet lenül éri az ös szes alkatrészeket és egy idejüleg hűti az (i) keretrészeket és (z) pálczákat. A (v) korona elhagyható. Ekkor az (u) talpak a tüzelőberendezés kerületén lévő (7) rostélyon vannak (8., 9., 10. és 11. ábra). Ebben az esetben az (i) keretrészek az (u) talpakon átmenő (x) vassodronyt rögzítik és az (n) pálczák képezik a belső fal (2) támaszát. A pálczák fölfelé terjedhetnek ki. Az (e) csillag (8) kerékagya az (f) tengelyen körül forog. Az (f) tengelycsap alulról van a kerékagyba dugva és egy (11) vastartóra van erősítve, melyen eltolható. A vastartó egyik vége az (a) légtartályba vau szegecselve, másik vége pedig a (12) támaszok között hosszirányban eltolódhatik, azon czélból, hogy a hőtágulás okozta kiterjedése által a rostéi}' működését ne zavarja. Az (e) csillagalakú tartó (8) kerékagyán egy (13) abroncs van elrendezve, mely a rostélyt tartó (lö) karok megtámasztására szolgáló (14) talpakkal van ellátva. A (15) karok a középponttól egyenlő távolságban vannak a talpakhoz erősítve, másik végük pedig a (v) koronán vagy (g) szögvason elrendezett (1(1) támaszokon eltolhatóan nyugszik (1. és 2. ábrák). A tulajdonképeni rostély különböző módon állítható elő. A 12., 13., és 14. ábrákban föltüntetett kiviteli alaknál a rostéi}' egy (7) lemezsorozatból áll, melynek rostélypálczái a rostélylemez keretekkel vagy egy darabban vannak kiöntve (14. ábra), vagy pedig a kerethez (17) keresztrudak segítségével vannak erősítve (12. és 13. ábrák). Annak megakadályozására, hogy az egyes rostélylemezek eltolódjanak, ez utóbbiakat (18) talpakkal látjuk el, melyek segítségével két-két rostélylemezt a (15) kar (19) bevágásaiba lehet erősíteni és pedig oly módon, hogy a lemezek egymás felé kiterjedhessenek. Ezen a (15) karok, illetve a (13) abroncs segítségével történő rostélylemez rögzítés előnye, hogy a korrespondáló (19) bevágások a rostélyszerkezet középpontjától pontosan egyenlő távolságban vannak és hogy az egyes alkatrészeknek egymáshoz képest való változtatása föltétlenül szabályos. A (g) szögvas, lécz vagy efféle bizonyos számú (h) görgőn mozog, melyek megfelelően vannak burkolva, úgy hogy a por a forgó részekbe nem hatolhat. A görgő (20) csapszöge (21) dúdorodással van ellátva, melyre a (22) hüvelyek támaszkodnak, melyeknek egyike magába a (h) görgőbe, másika pedig annak (23) födőkupakjába van erősítve. A görgő másik oldalát két koronggal zárjuk el. Az egyik (24) korong a (20) csapszögre van erősítve és ezzel együtt forog. A másik (25) korong a görgőhöz van erősítve és por benyomulását tökéletesen megakadályozza. A laza (26) korong a (27) csap, illetve a (21) korongon van szerelve A (27) csap egy merev (28) támaszra van erősítve. A (29) hüvely, mely a rögzített (30) korong fölvételére szolgál, a (27) csapszög körül szabadon foroghat és a laza korong és (28) támasz közé van ékelve. A hüvely ezen elrendezése a forgó részeket por benyomulásától megvédi; ez, valamint a görgőknél alkalmazott védőberendezés egy darabból vagy pedig több alkatrészből összeállítva készülhet. A (g) szögvasat egy (31) hajtómű, illetőleg homlokkerék mozgatja, mely a (32) kaiközvetítésével az (a) légtartályon nyugszik (1. és 2. ábrák). A hajtómű másik része a tüzelőberendezésen kívül esik és ennek mellső (33) falazatán van elrendezve. Ha a falazat hő következtében kiterjedne, úgy a hajtómű követheti mozgását a nélkül, hogy üzemzavarások állanának elő, miután a (31) és (34) homlokkerekeinek fogai hosszirányban elcsúszhatnak. Az égéstermékekből fejlődő gázok hathatós összekavarása czéljából a rostély fölött lévő (35) nyílásokon a tüzelés mértékének megfelelően szabályozható levegő-
