19110. lajstromszámú szabadalom • Közvetve működő precziziós szabályozó készülék

- 2 — letileg helyes regulátort adja, nehézségekbe ütközik és költséges szerkezetekre vezet, melyek magas ára s nehézkes gondozása nagyobb elterjedésüket gátolja. A. következőkben leírt szabályozónak sajátságos hajtásfordítómüve van, mely álló zárókilincsekkel ellátott hajtásfordítóműnek volna nevezhető, habár a rögzítőakasztás következtében a zárókilincsek támaszcsapjai kis mozgást végeznek. A zárókerekek egy darabból állanak egy-egy kúpos kerékkel, melyek két forgástrio tagjai. A körülfutó kerék tengelye a mótor szabályozójának tengelyén van megrögzítve s ez utóbbit hozza forgásba, ha a megfelelő zárókilincs az illető zárókerekeket megakasztja. Exczenter vagy bütyök egy emelőkar segítségével periodikusan kiemeli a zárókilincseket s megakasztja iitközékeken, melyeket a tachométer befolyásol, illetve mozgat, úgy hogy egy-egy zárókilincs becsapása által a szabályozó tengely a kívánt irányban indul meg. A készülék működése a gondolható leggyorsabb. Ha a tachométer leküzdötte önsurlódását, elégséges a tachométer hüvelyének igen csekély mozgása (a milliméter egy, része is) arra, hogy a zárókilincsek becsapódjanak s a megfelelő zárókereket megakasszák s ez által a szabályozó tengely forgásnak indul. A kapcsolás ideje igen rövid, mivel a regulátor szabályos időközökben kiemeli a zárókilincset, úgy hogy a tömeghatás által okozott periodikus ingadozások elkerülhetők. Egy ezen szerkesztési elvek szerint készült szabályozót mutatnak a mellékelt rajzok (1—8. ábrán), melyeken (T) tachométer sematikusan ábrázolva, (B) fékező készülék vagy olajfék, (A) a hajtó szíjtárcsa, mely kúpós kerék által a tachométert hozza mozgásba s azonkívül egy homlokkeréktrio közbenjárásával két csigakereket (S 8') forgat, még pedig úgy, hogy (S és S') ellentétes irányban mozog. (8 S') csigakerekek (K K') kúposkerekekkel és (Z Z') zárókerekekkel két differencziális hajtóművet (kúposkeréktriót) képeznek. Ha (Z)-t vagy (Z')-t rögzítjük, úgy (K) vagy (K') tengelye, mely a szabályozó-tengellyel van szilárdan összekötve, jő mozgásba és ez utóbbit egyik vagy másik irányban forgásba hozza. Hogy a szabályozó tengely csekély forgási ellenállás esetén — a mi esetleg kívánatos volna, de mégis ritkán fordul elő — ne foroghasson, nem szándékolt módon U féket alkalmazhatjuk. (Z), illetve (Z') zárókerék rögzítését a tachométer következőképen eszközli: Egy (W)-vel jelzett szögemeltyűn, mely (Z 71) zárókerekek agyán konczentrikusan a szabályozó tengely körül foroghat, két zárókilincs van alkalmazva; (Z és Z') ellenkező irányban vannak fogazva. A zárókilincsek (p és p') csapok körül lengenek és (f f') rúgók által a zárókerekek felé húzatnak. Hátsó karukkal, melyek később fölsorolt okokból segédkilincsekkel (1 1') vannak ellátva, egy horgonyalakú emeltyű (M) két nyúlványához (e e') támaszkodnak. Ezen emeltyű szintén a szabályozó tengellyel konczentrikusan van alkalmazva és a tachométer által (L) vonórúd segítségével hozatik működésbe. Az 5. ábra a két zárókilincset oly állásban mutatja, midőn a regulátor nyugalmi helyzetben van. A zárókilincsek megtámasztását (1 1') segédkilincsek eszközlik, melyek az (M) horgonyemelő (e e') nyúlványaihoz úgy támaszkodnak, hogy a túlfödés mintegy mm. Ha a tachométerhüvely középállásban van, a két zárókilincs meg van támasztva s így nem kapaszkodhatnak a zárókerekekbe. Az (1 1') segédkilincsek (i i') csuklók körül lengenek s egy-egy lemezrúgó által a 7. ábrán teljesen kihúzott állásban tartatnak, de a pontozott helyzetbe is kitérhetnek. Ha már most a tachométer (M) emeltyűt elmozdítja, akkor egyik vagy másik zárókilincs fölszabadul, a zárókerékbe csap, azt megakasztja s a szabályozó tengely azonnal megindul egyik vagy másik forgásirányban, a szerint, a mint a tachométer emelt, azaz a fölső zárókilincset szabadította föl, vagy sülyedt s így az alsó zárókilincset szabadította föl. Ha már most, a szabályozó tengely forog,