19051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ívlámpák számára való elektródák előállítására
— 2 don befolyásolja. Az üvegszerű bevonat különböző összetétele által azonban, legyen az bóraxból, kovasavból vagy más hasonló anyagokból, a salakképződés olykép befolyásolható, hogy a leválás után rögtön megkeményedik és az alsó negatív szénen hatástalanul legördül. Legkönnyebben olvadóvá lesz a salak, ha a bevonattal lehetőleg még több vegyi alkatrész adatik hozzá, mint pl. vízüveggel való bevonás által nátron és mészsóknak keveréke. A fluorkalcziummal, magnéziummal vagy más fémsókkal kevert szenek igen nyugtalanul égnek, ha csak a szénkeverékhez kellő mennyiségű káli. bór vagy nátron nem adatik és különösen ajánlatosnak mutatkozott, hogy bór, káli vagy nátron nyugodt fény elérése czéljából meszesített (kalczinált) alakban alkalmaztassák, mert a több ízben ajánlott borax és más vegyületek a száradásnál és égésnél kristályvizet bocsátanak ki és ezen vízgőzök a ; szén összefüggését károsan befolyásolják. A találmány az által van különösen jellemezve, hogy vagy a fémsókkal kevert kész szén bór-só, nátronsó vagy más anyag folyékony anyagába mártatik, úgy hogy a szén abból kihúzva és kihűlve üvegmázszerű bevonattal van ellátva, vágy hogy az illető anyag szilárd alakban lesz az elektródokon alkalmazva és csak az égés alkalmával képez folyékony mázt. Ilyen elektródok égetésénél az eljárás a következő: A pozitív szén alsó vége élénk izzásba jön, miután a szén alsó végén a bevonatot eltávolítottuk a kontaktus létesítése czéljából. Az üvegszerű bevonat körülbelül 15 cm.-nyi magasságban megolvad és forr, a nélkül azonban, hogy lecsöpögne, mert. ebben megakadályozza sűrűn folyós volta, sőt ellenkezőleg az elektród alsó része körűi kering és csak a legmelegebb részekben, körülbelül 11 /2 — 2 mm.-nyíre az elektród alsó szélétől megolvad. Az elektród többi fölűlete légmentesen zárva marad és bebizonyult, hogy ez által a széleknek elhamvazódása teljesen megszűnt és ennek folytán az elégés más mésszel kevert szénhez képest lényegesen csekélyebb. A fémsók által képezett salak ugyan mutatkozik az elektródok szélein, de észrevehető, a mint időnként a folyékony bórax egész odáig megy és azzal keverődik. Az elektródokat körülvevő forró anyag a fémsó fölvétele által nehezebb lesz és időnként csöppeket bocsát el, ha ezen csöppek nehezebbek lesznek. Ebből következik tehát, hogy a bevonat ezen két fontos irányban nagy előnyökkel bír. Kitűnt, hogy olyan ívlámpaszénnél, mely fémsóval van keverve, gyakran szükséges a leváló hígfolyos salakot sűrűbbé tenni, minthogy a híg salak az oldalszéleken lecsurog és a szénnek horizontális végeibe is behatol és gyakran a lámpa eloltása után ezen égő végeken üvegszerű réteget képez, amely azt okozza, hogy az újból ] való meggyújtásnál a kontaktus meg van ' szakítva. Ennek folytán szükségessé vált, hogy a fény előállítására szolgáló fémsókhoz még olyan fémsókat is adjunk, amelyeknek salakja az előbbiek salakjára sűritőleg hat. P]zen utóbbi czélnak leginkább megfelelnek a kalczium- és magnéziumsók vagy agyagtartalmú anyagok. Ha a salak nagyon folyékony, még azon hátránnyal is bír, hogy nagyon nehezen hűl ki, és hogy ha csöppekben leesik, az izzó alsó szénhez tapad és ott a fénykibocsátást lényegesen befolyásolja. A sűrűbb salak nehezebben olvad, azonban gyorsabban kihűl és az alsó szénen hatástalanul lecsúszik. Ezen sűrítő szerek hozzáadása az által történhetik, hogy a fényerősítő sókkal kevert szén az előzőkben leírt légelzáró köpenyen kívül gipsz,, agyag vagy magnéziumtartalmú burkolattal lesz ellátva, melyek az égésnél a szén belsejéből kiszorított salakkal keverődnek és arra kedvezően hatnak. Hogy az alsó szénnek fénykibocsátása az esetleg reá csepegő salak által ne szenvedjen, ezen alsó szén, mely mint negatív szén kevesebb fémsóval bír, külsőleg vízüveggel vagy más alkalmas anyaggal bevonatik, mely bevonat nem tapad olyan
