18936. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos ívlámpákon
kisebb. Ezen vájatban két (2) és (3) szektor van elrendezve, melyeket a következő módon állíthatunk elő: Egy az említett vájat mélységénél valamivel csekélyebb vastagságú korong közepén a (4) áttöréssel (2. ábra) bír, mely oly széles, hogy a zsinórkorong (5) tengelye rajta szabadon átmehet anélkül, hogy a korongot érintené. Ezen korong átmérője úgy van választva, hogy pontosan az (1) vájatba illeszkedjék és benne szabadon foroghasson anélkül, hogy az (5) tengelyt érintené. A korongot már most egy átmérője és egy erre merőleges húr irányában szétvágjuk. Az így keletkező 4 részből a két, az eredeti korong körnegyedénél valamivel nagyobb (2) és (3) szektort használjuk föl. Ezen két szektor a zsinórkorong (1) vájatában ezen vájat felénél valamivel nagyobb tért foglalnak el, míg a szektorok egymástól a vágás szélességének megfelelő (6) rés által, az (5) tengelytől pedig egy gyűrűalakú rés által vannak elválasztva. A szektorok a (7) fémszalag, előnyösen egy egyenes aczélszalag által vannak egymással összekötve, mely a két szektor egyenes határvonalánál valamivel rövidebb és azoknak lapos oldalain valamely ismeretes módon van megerősítve. Ezen fémszalag a két szektort összetartja úgy, hogy azok a vájat belsejében foroghatnak anélkül, hogy kölcsönös helyzetüket megváltoztatnák, a mennyiben a szektorok nem befolyásoltatnak. Ha azonban a szektorok akként működtetnek, hogy azok, illetve az egymás felé fordított egyenes határoló fölületek (6-nál), egymástól távolodni igyekszenek, akkor a szektorok a vájat kerületi falához szorulnak, miáltal fékhatás .idéztetik elő. A szektorok egyikére a (10) emeltyű akként van megerősítve, hogy egy bizonyos irányban való beállásánál a két szektor egymástól távolodni igyekszik. Az ezen hatást előidéző berendezés különfélekép foganatosítható. Előnyösen alkalmazzuk az 1—2. ábrában bemutatottat. Mindkét szektoron t. i. egy egy (8), illetve (9) csap erősíttetik meg. A (8) csapon a (12) rézsútos fölülettel ellátott (10) emeltyű van forgathatóan elrendezve. A (10) emeltyű (11) végének fölfelé való mozgatásánál annak (12) rézsútos föliilete a (9) peczekbe ütközik és ez által a szektoroknak egymástól való távolodását idézi elő. Az emeltyűnek az (A) nyíl irányában történő fölfelé lendítésénél a (2) és (3) szektorok egymástól távolíttatnak és további fölfelé ható nyomásnál a zsinórkorong a(B) nyíl irányában forgattatik. A vízszintesen elrendezett tengellyel bíró korong köré két (14) és (15) zsinór van göngyölítve, melyek (16) és (17) hornyokban (1. ábra) fekszenek. Mindegyik zsinór egyik vége a korong kerületén van megerősítve, míg másik vége a (31) és (32) széntartók (6. ábra) egyikével van összekötve úgy, hogy a korongnak az óramutató irányában való forgásánál a (33) és (34) szénrudak egymástól távolíttatnak, a korongnak az ellenkező irányban való forgásánál pedig egymáshoz közelíttetnek. A (10) emeltyű a (18) rúd által a (20) solenoid (19) magjával van összekötve, melyen az áram a szénrudacskákhoz vezettetik úgy, hogy a (19) magnak a (20) solenoidba való behuzatásánál a (10) emeltyű a (2) és (3) szektorokat egymástól távolítja és az (i) vájat kerületének fölületéhez szorítja, miáltal a (35) korong a (B) nyíl irányában elforgattatik és a szénrudak egymástól távolíttatnak. Ezen berendezés által a (36) fényív képzése közvetíttetik és ez a helyes hosszban tar tátik. A mint az (5) ábrából látható, a szektorok egyike (3) síklapján a (21) toldattal lehet ellátva, míg a lámpaállványon a (22) ütköző akként lehet megerősítve, hogy e« a szektoroknak az egyik irányban való elforgatását határolja. A széntartók súlya akként van választva, hogy a két szénrúd, ha nem rögzíttetnek, egymáshoz közeledni törekszenek. Ha már most a szénrudak egymástól egy bizonyos távolságra eltávolíttatnak, akkor a fékezőhatás fokozatosan csökkenvén, azok egymáshoz ismét közelednek, a mikor is a
