18936. lajstromszámú szabadalom • Újítások villamos ívlámpákon
forgó korong a szektorokat súrlódás által magával vinni törekszik és a (21) toldatot a (22) ütközőig mozgatja. A következőkben a berendezés működési módját tüzetesebben ismertetjük. Ha a lámpán áramot vezetünk keresztül, akkor a (19) mag a solenoidba behúzatik és a kétkarú (23) emeltyű és a (18) rúd segélyével a (10) emeltyűt elállítja, miáltal a szektorok egymástól távolíttatnak és a korong a fényív képzése czéljából egy kevéssel elforgattatik. Az áramerősség tehát csökken és az emeltyűre gyakorolt nyomás megszűnik, úgy, hogy a (21) toldat a (22) ütközővel jut érintkezésbe A széntartók súlya a korong elforgását idézi elő, mely már most a (10) emeltyű, illetve a szektorok által szabadon bocsáttatik. A szénrudak tehát az elégésük mérvében közeledhetnek egymáshoz. A szénrudaknak túlnagy közeledése esetén az áramerősség nő, a solenoid magja a (18) rudat a (10) emeltyű felé (fölfelé) mozgatja és a (2) és (3) szektorok megszoríttatnak, miáltal a korong rögzíttetik és így a szénrudak utántolatása meg van akadályozva. Ha a szénrudak újra annyira leégtek, míg a normális fényívtávolság előáll úgy, hogy az áram normális erősségét éri el, akkor a szektorokra gyakorolt nyomás megszűnik s így ezek a korongot szabadon bocsátják, mely tehát szabadon foroghat, hogy a szénrudaknak a leégés mérvéhez képest történő közelítését lehetővé tegye. A korong vájatában a szektorokat a kiesés ellen tetszőleges módon biztosíthatjuk. Lehet pl., a mint az föl is van tüntetve, a korongon egy (24) gyűrűt csavarokkal vagy más módon megerősíteni. A szektorokat igen különbözőképen módosíthatjuk, csak az előbb említett fősajátságokat kell szem előtt tartanunk. Lehet pl. a szektorokat a súly csökkentése czéljából áttörésekkel vagy kivágásokkal ellátni (5. ábra). Némely esetben lehet a szektorokat összetartó (7) aczélszalagot vagy aczélrúgót az egyik vagy mindkét szektor kerülete köré helyezni, a mint az a 3. ábrán 3 -(25)-nél föl van tüntetve. Ezen esetben ezen (7) aczélrúgó ívnyúlványaival egy darabban készíthető és utóbbiak a szektorok egy kerületi hornyában rendezhetők el. A 3—4a. ábrán föltüntetett elrendezésnél a (10) emeltyű helyett a (26) korong van elrendezve, melynek síklapján a (27) kar van megerősítve. Mindkét szektor a korong fölvételére szükséges (28) és (29) kivágásokkal bír és hátsó fölületük (4a. ábra) (12)-nél ki van vágva azon czélból, hogy a (10) emeltyűnek az előzőkben említett (12) rézsútos fölületének (2. ábra) megfelelő föletet nyerünk. A (26) korong (épúgy, mint az előbbi foganatosítási alaknál az emeltyű) (8)-nál forgathatóan van a (2) szektoron megerősítve, míg a (9) peczek a (26) korongra van erősítve és a (3) szektor rézsútos (12) fölüleletére fekszik. Az 5a. ábrán föltüntetett elrendezésnél a (10) emeltyű hátsó lapján a (39) peczket hordja, mely a (2) szektor (38) nyílásán nyúlik át. Ezen peczek a (38) nyílás oldalfalaival rendesen nincs érintkezésben. Ha a (10) emeltyűre gyakorolt nyomás megszűnik, akkor a (20a) solenoidnak vonzatása következtében a (19a) mag a (23) emeltyű és a (18) rúd segélyével az emeltyű (11) vége lefelé mozgattatik. miáltal a (39) peczek a (38) nyílás alsó határoló falára fekszik és a szektorokat egymáshoz közelíti úgy, hogy a korong szabadon bocsáttatik. Az 5. ábrában föltüntetett elrendezésnél a (21) ütköző kar és (23) ütköző peczek helyett a (3) szektoron a (21) toldat és a lámpaállványon az egy hasítékban beállítható (22) ütköző van elrendezve. A két szektor egymás felé fordított oldalaikon kivágásokkal bírnak, melyekben a (37) spirális rúgó van elhelyezve, mely a szektorokat egymástól távolítani és az (I) vájat kerületéhez gyöngén szorítani törekszik. A 7. és 8. ábrák egy a korong kerületére ható frikcziós tuskó elrendezését tüntetik föl. A mint ezen ábrákból láthatjuk, a (40)
