18931. lajstromszámú szabadalom • Gép kapocsszalagoknak sajtolás útján való fölerősítésére

- 2 -lene, ez különböző helyeken ütne az üllőre és utóbbit megrongálná, különösen, ha vékony lemezt munkálunk meg. Ott, hol ezen hátrány nem jön számba, a hozzávezetés húzás által lényegben azonos eszközökkel hátulról is létesíthető. Ha azonban a hozzávezetés élűiről történik, akkor oly gépekkel szemben, melyeknél a szalag szintén élűiről, tle betolás által hozatik be, a szalag behúzása még azon előnnyel bír, hogy a szalagot a bevezető helyre meglehetősen éles görbületben fölülről is lehet vezetni, arai a betolásnál nem lehetséges, a nélkül, hogy a szalag vezetékében meg ne akadna vagy meg ne szorulna. A behúzás által lehetővé tett bevezetés előnye, hogy nem kell a munkahely hozzáférhetőségét megnehezítő előépítraény. Az először tárgyalandó foganatosítási alak motorikus üzemre van berendezve. 1. ábra oldalnézet; 2. és 3. ábra a fölső dugattyú mellső végét ábrázolják a fölemelt helyzetben, illetve a szalag fölnyomása és levágása után ; 4. ábra a 2. és 3. ábrában föltüntetett kóstolót ábrázolja jobbról nézve; 5. ábra a szalagokba kapaszkodó kilincsek alaprajza; 6. ábra egy a 3. és 5. ábrák értelmében hátsó kilincs nézete; 7. ábra a fölső dugattyú bal fejvégét mutatja a dugattyúra erősített fölső késsel; 8. ábra a 3. ábrán vett (A—B) metszet; 9. ábra a hozzávezetési hajtómű forgattyú korongja és tolórúdja fölülről nézve. Minthogy ezen gép a szegélykapcsolószalagok fölsajtolására van szánva. (1) fölső dugattyú csatornaszerű talppal bír (8. ábra). A (2) alsó dugattyú vagy üllő ennek megfelelően tetőszerűen van alakítva, úgy hogy a tetőélre a (w) munkadarab (kéregpapír) éle esik. Kapcsoknak fölűletekre való sajtolásnál a fölső és alsó dugattyú sík volna. (1) fölső dugattyú a (4)-nél (1. ábra) lengő (3) emeltyűn ül, melyet (5)-nél egy a (8) hajtótengelyen ülő (7) exczenter (6) rúdja fog meg. A tengelyt (9) korong, mely egyúttal lendkerék, forgatja, mely forgásnál a fölső dugattyú lengve föl és alá mozog, (s) kapocsszalag egy csigáról fut le, mely (10) tartóba (1. ábra) helyeztetik és a (11) hidak által összekötött, a tartályt képező két bádogkorong között szabadon foroghat. A (12)nél (1. ábra) (3) karon megerősített, szabad végével (1. és 3. ábra) a késtolóra támaszkodó, görbített (13) sín vezetést alkot a kapocsszalag számára, mely azt a fölső dugattyú mellső végéhez, illetve a levágó berendezésbe vezeti. A szalag, a mi a 2., 3., 5. ábrák jobb megérthetésére szolgál, Partzscli Frigyes 10,397. számú szabadalmának felel meg. (1) dugattyú mellső végén (14) függélyes horony van (3. és 7. ábra), melyben (15) kóstoló (2—4. ábra) föl és alá mozoghat; (16) rúgó a dugattyú fejrészéhez szorítja és egyúttal lefelé nyomja; a kimozgást a tolóka kereszthasadékában lévő (17) peczek határolja. A késtoló ezen elrendezése által folytonos tiszta levágás biztosíttatik, amennyiben (16) rúgó a tolóka hátsó oldalát állandóan (14) horony hátsó falához szorítja és ez által az idő folyamán beálló lekopást önműködően kiegyenlíti. (15) tolóka (18a) részek segítségével a fölső dugattyúhoz hasonlóan barázdázott (18) nyergét hordja, mely (2) üllő mellső részére helyezkedhetik. Ezen nyereg a dugattyútalp irányában (19) kivágással bír, mely (s') szalagkeresztmetszetnek (4. ábra mellett) helyet enged. A szalag hátát a fogacskák között (20) keskeny, nyelvszerű lemez (2. és 4. ábra) támasztja alá, mely (21) toldat segítségével a késtolóra van csavarva és melynek hátsó éles szegélye egyúttal az alsó kést vagy az ellenágyat képezi a szalagot elválasztó metszés számára. Ezen metszés a (14) horony hátsó falába bemélyesztett (22) fölső kés (3. és 7. ábra) által eszközöltetik. A 7. ábra szerint a fölső késnek köralakú kivágása van, melynek fölső éle a barázda széléhez képest némileg előreáll; emiatt van az üllő mellső végéhez közel egy kis (25) mélyedés (1. ábra), melyben a kés helyet talál. A késnek ezen alakítása onnan van, hogy a szalag levágása a munkadarab kéregpapirján