18698. lajstromszámú szabadalom • Kocsikapcsoló ütköző- és vonóberendezés

feje a másik kocsi megfelelő kapcsoló fejébe ütközik, pl. mikor két kocsi a pálya görbületén mozog, az egyik kapcsoló fej befelé tolassék, a nélkül, hogy a (10) rűgó nagyobb mértékben összenyomathék, míg ugyanezen kocsi másik kapcsoló feje ugyanennyivel előre mozog, mindaddig, míg a másik kocsi megfelelő kapcsoló fejébe nem ütközik. Csak ekkor fognak a (10) rugók a kapcsoló fejek további mozgásánál észrevehetően összenyomattatni. Görbületeken való áthaladásnál a kocsik belső szögletei közelednek, egymáshoz, úgy hogy a kocsik ezen oldalán a kapcsoló fejek befelé tolatnak, míg a kocsi másik oldalán1

, tehát a görbület külső felén a kapcsoló fejek kifelé tolatnak, még ped'g annyira, a mennyire a távolság növekedése megköveteli. Minthogy gyakorlatilag lehetelen volna valamely vasút egész mozgó fölszerelését egyszerre fölcserélni, a kocsikat közönséges (28) vonóhorgokkal lehet fölszerelni melyek a szokásos vagy más alkalmas módon, de legczélszerűbben a homlokgerendán és keresztgerendán át a szokásos módon és a vonórúgót körülfogó (30) kengyelhez vezetett (29) rúd segélyével van a (25) vonórúdrúgóval összekötve. A 2. ábrából kitűnik, hogy a szóban lévő berendezésnél a kapcsoló fejek, melyek, mint azt föntebb leírtuk, ugyanoly helyzetet foglalnak el, mint az edd'g használt ütközők, ütközők gyanánt szerepelnek', ha a szóban lévő kocsikapcsolással fölszerelt kocsikat közönséges vonóhorgokkal és ütközőkkel ellátott kocsikkal kapcsoljuk. Minthogy egyes esetekben nem lehetséges vagy nem kívánatos, hogy a (19) támasztékot a (20) átlós merevítőkön erősítsünk meg, ezeket a támasztékokat a középső (31) hosszanti gerendára vagy a kocsi más alkalmas részére is szerelhetjük. Ebben az esetben (12. ábra) a vonó-és nyomórúgó gyanánt szereplő félelipszis rúgó elmarad, és a (28) horog (29) rúdjára egy (32) spirálrúgót húzunk, mely a (23) keresztgerendára, illetőleg a rúd; (33) ki vastagodására támaszkod :

k Ennél a berendezésnél a (10) rúgók mint vonó- és ütköző rúgók szerepelnek, mikor a kapcsoló fejeket a kocsik kapcsolására használjuk, de csak ütköző rúgók gyanánt* mikor a kocsik kapcsolására a (28) vonóhorgok szolgálnak; ebben az esetben a (32) rúgó képezi a vonórúgót. A két szögemelő és a (21) kapcsoló rúd helyett a kapcsoló fejek (9) rúdjainak összekötésére egy (34) emelő is használható (13. és 15. ábra), mikor az egyik kapcsoló fej elmozdulása ugyancsak előidézi a másik kapcsoló fej elmozdulását is. Ez az emelő végén villásan van kiképezve, a villák a (9) rudakat körül veszik és ezek (3G 36a) kivastagodásaira fekszenek. Ha a kapcsoló fejekkel kapcsolatban közönséges vonóhorgokat használunk, a (34) emelő a vonóhorog (29) rúdjával van csuklósan összekötve, és ez a rúd az emelő egy hasítékán van átvezetve, miközben a hasíték oldalfalai kifelé hajlanak, hogy ?z emelő forgását megengedjék. Ha a kapcsoló fejekre húzóerő hat, az emelő a (29) rúd (37) kivastagodása által megtámasztatik és eme kivastagodás körül foroghat, ennek következtében a húzóerőt a (25) rúgóra viszi át. Ha a kapcsoló fejet lökés éri, az emelő középrésze a rúdon eltolható (38) kivastagodásra fekszik, ezt a kivastagodást a (29) rúdra húzott (39) rúgó hatása ellenében visszatolja, mely rúgó a kivastagodás és a (23) keresztgerenda kí;zött van befogva. Az 1. és 2. ábrán látható berendezésnél a (39) rúgó hatását a (25) rúgó erősíti, minthogy az utóbb említett rúgó (26) saruinak (27) vége a (9) rudak végeire fekszenek. A föntebb leírt kapcsoló berendezésnél a kocsiknak egymással való kapcsolására a kapcsoló fejek tetszőleges kiviteli módozatai használhatók. A megrajzolt kapcsoló fejek általában ismeretesek és lényegükben egy (40) horogból állanak, melyek a kapcsolófej egy pofának két (41) félrésze között forgathatók. A horognak egy (42) nyujtványa van, mely a kapcsoló fej egy kivágásában foglal helyet, mint az a 6. és 7. ábrából lábható. A hor-