18698. lajstromszámú szabadalom • Kocsikapcsoló ütköző- és vonóberendezés

gók tartják a kellő helyzetben, mely rú- j gók a támasztó fejek (6) üregeiben fekszenek és a kapcsolópofák (7) karjaira hatnak. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy a kapcsoló pofák akkor, mikor a vonat görbületekben halad, vagy mikor görbületekben álló kocsikat kell egymással kapcsolni, elfordulhassanak, illetőleg elfordíttassanak. A támasztó fejek külsejükön legczélszerubben sokszögálakú (8) hüvelyekkel lehetnek ellátva, melyekben az egyesített (9) vonó és ütköző rudak helyet foglalhatnak. A (8) hüvelyek a kocsi ütköző gerendáin kiérnek és a támasztó fejek vezetésére szolgálnak. A (9) rúdon a (11 és 12) hüvelyek belső végén az egyesített (10) vonó és nyomó rúgók vannak fölhúzva (8. és 9. ábra). Ha a rudakat a kapcsoló pofák befelé mozgatásával eltoljuk, a (11) hüvelyeket a (9) rúdon alkalmazott kivastagodások hasonló módon eltolják, még pedig a másik végükkel a (12) hüvelyekre támaszkodó (10) rúgók által kifejtett nyomás irányával ellenkező irányban. Ezeket a (12) hüvelye- ! ket a (14) rugós tokok vezetik, melyek karimái a (12) hüvelyek megfelelő karimáival működnek össze. Hasonló módon, mikor a (9) rudat a kapcsoló fejekre gyakorolt húzóerő tolja el, a (12) hüvely eltolását a (9) rudakon lévő (15) kivastagodások végzik, még 'pedig az eltolódás a (10) rúgók ellenéhen megy végbe. A (11) hüvelyek ugyancsak a (14) hüvelyekben vannak vezetve, melyeknek karimái a (11) hüvelyek karimáival működnek össze. Mint 1., 2., 9., 10. és 14. ábrából kitűnik, a (14) rúgótokok (16) csapokkal vannak fölszerelve, melyek a (17) szögemelők karjain alkalmazott furatokba fogódzanak, a szögemelők maguk a kocsikeret átlós merevítőin vannak megerősítve. A (18) szögemeltyűk karjai (21) keresztrudak segélyével vannak egymással összekötve, mely keresztrudakat aránylag igen vastagokra kell készíteni, minthogy ezek akkor, mikor a kapcsolópofák befelé nyomatnak, húzásra, és akkor, mikor a kap- • csoló fejekre húzás hat, nyomásra vétet- I nek igénybe. Hogy a szögemelőket a (14) rugós tokokkal kapcsolhassuk, az előbbieket legczélszerubben két részből készítjük, mely részek a rúgós tokokon való megerősítésük után alkalmas csavarok által fogatnak össze. Hogy az átlós merevítőket, melyek úgy húzásra, mint nyomásra igénybe vétetnek, erősíthessük, a (19) támasztékok legczélszerubben (22) feszítő rudakkal lehetnek fölszerelve, melyek a (23) (keresztgerendáig érnek; ez a keresztgerenda a kocsi másik végén lévő kereszt gerendával (24) rudak segélytvei van öszszekötve. A. kocsi két végén alkalmazott keresztgerendáknak ily módon való kapcsolása és a (19) támasztékoknak a (22) merevítők segélyével való összekötése következtében egy gyakorlati szempontból fontos folytonos kapcsolószerkezet keletkezik Hogy az eddig is használt (25) rugókat az ütközők czéljaira fölhasználhassuk, a rúgók végein lévő (26) sarukat a (27) rudakkal kötjük össze, melyek végeikkel a kapcsolófejek (9) rúdjaira támaszkodnak, | úgy hogy a lökéseket ne csak a (10) rúgók fogják föl, mint azt előbb leírtuk, hanem a (25) rúgók is. Ezeket a rúgókat a lökés fölvételénél egy támasztó tuskó támasztja meg, mely a kocsiváz (31) hosz szanti gerendáin van megerősítve. A (25) rúgó arra is szolgál, hogy a kapcsoló fejeket a kezdeti állásába vigye, úgy hogy azok az ütköző gerendától a kellő távolságban legyenek. A kapcsoló fejeknek ily módon való beállítása nem szükséges, de minden esetben előnyös, ha a kapcsoló fejek a nyugalmi helyzetben *ezt az állást foglalják el. Világos azonban, hogy a kapcsoló fejeknek ily módon való beállítását egy rúgó is végezheti, mely a vonó- és ütköző berendezésnek egy mozogható részével van összekötve. A két (9) rúd között lévő kapcsolat következtében, mit a (10) rúgók, (14) rúgótokok, szögemelők és (21) rudak létesítenek, az egyik kapcsoló fej minden bevagy kifelé mozgása a másik kapcsoló fej • megfelelő ki- vagy befelé mozgásit idézi I elő, úgy hogy ha az egyik kocsikapcsoló