18515. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

mint a hajtószerkezet és világos, hogy ezen sebességnövekedés a közvetítő szerkezet tengelye exczentriczitásának mérvével változni fog. így tehát a közvetítő szerkezetnek a 2. ábrában föltüntetett (bl) csapágyának eltolása által az 1. és 2. ábrákon bemutatott elrendezésnél a hajtott szerkezetnek sebessége a hajtó szerkezetéhez viszonyítva változni fog. Azon czélból, hogy egyszerű automatikus berendezést szolgáltassunk, a közvetítő szerkezet forgástengelyének a hajtó és a hajtott szerkezet tengelyéhez viszonyított beállításának létrehozására alkalmas mozgásátváltoztató szerkezetet rendezünk el átviteli szerkezet gyanánt úgy, hogy a hajtó szerkezet forgó mozgásának egy része egyenes vonalú eredővé változtattatik át, mely a közvetítő szerkezetnek egy irányba való eltolásához hozzájárul. Két sorozat ily mozgásátváltoztató átviteli elemet alkalmazunk; egyiket a hajtószerkezet és a közvetítő szerkezetek, a másikat az utóbbi és a hajtott szerkezetek között. Ezen sorozatok akként vannak elrendezve, hogy ellenkező irányokban működő egyenes vonalú eredőket hozzanak létre. Világos, hogy ha a hajtószerkezet állandó sebességgel és erővel halad, a hajtott szerkezet által legyőzendő ellenállásnak vagy annak megterhelésének minden változása a hajtott szerkezet sebességének változása által ki fog egyenlíttetni. Pl. ha a hajtott szerkezetnek megterhelése növekedik, a hajtó szerkezet sebességének megfelelően csökkennie kell, minthogy különben a hajtószerkezet erejének kellene megváltoznia. Továbbá, ha a hajtott szerkezet sebessége csökkentetik, a következő szerkezet forgástengelyének a hajtott és a hajtószerkezetek tengelyei félé kell eltolatni. Ebből következik, hogy a hajtott szerkezet terhelésének növekedésével a közvetítő szerkezet tengelyének exczentriczitását csökkentenünk kell; ha pedig azon megterhelés csökken, ezen exczentriczitásnak növekednie kell. A mozgásátváltoztató átviteli elemek, melyeket az ellenkezőleg működő egyenes vonalú eredők létrehozására alkalmazunk, ezért akként vannak elrendezve, hogy a hajtott szerkezet megterhelésének vagy ellenállásának megváltozása azon egyenes vonalú eredő növelését fogja okozni, mely a közvetítő szerkezet tengelyének oly irányú eltolását idézi elő, melynek következtében azon tengely exczentriczitása csökkentetni fog. Továbbá az említett terhelés vagy ellenállás csökkentése az egyenes vonalú eredő csökkentését fogja okozni. Következéskép az első esetben a közvetítő szerkezet tengelye exczentriczitásának redukczióját létrehozó egyenes vonalú eredőnek növelése a közvetítő szerkezetet képessé fogja tenni a másik ellenkezőleg működő egyenes vonalú eredőnek legyőzésére és ez által a közvetítő szerkezetnek akkénti eltolására, hogy annak tengelye kevésbbé legyen cxezentrikus, mint annak előtte. A második esetben, ha a közvetítő szerkezet tengelye exczentriczitásának redukczióját létrehozó egyenes vonalú eredő csökkentetik, akkor az ellenkezőleg működő eredő képesítve lesz azon eredőt legyőzni, mely csökkentetett és a közvetítő szerkezetet akként eltolni, hogy annak tengelye exczentrikusabbá váljék. Ezenkívül világos, hogy a következő szerkezet tengelyének exczentriczitását redukáló eredő növekedésének vagy csökkenésének nem kell állandónak lenni még azon esetben sem, ha a növelt terhelés a hajtott szerkezeten állandó marad, mert ha olyan volna, a hajtott szerkezet megterhelésének akár nagy, akár kis növelése a közvetítő szerkezet tengelyét konczentrikus állásába vezetné, vagy. ha a tényleges konczentrikus állás meg volna akadályozva, legcsekélyebb exczentriczitású állásába és ez által a hajtó és hajtott szerkezetek között mindig egyenlő sebességviszonyt idézné elő, mi nem volna czélszerű. Ennélfogva szükséges, hogy a mozgásátváltoztató átviteli szerkezetek akként legyenek elrendezve, hogy a közvetítő szerkezet tengelyének eltolásánál változás álljon be a közvetítő elemeknek egyenes vonalú eredőt előidéző képességében; a közvetítő