17989. lajstromszámú szabadalom • Csiptető kerékpárok és hasonlók légpárnás abroncsai sérüléseinek kijavítására

— 2 -fák egymástól bizonyos távolságban van- j nak és a (c) gyűrű egészen hátra van tolva. A pofák belső fölületén alkalmazott rovátkákat ennél a kiviteli módozatnál a kanálszerű kihajlítások pótolják, még pedig oly czélból, hogy a vastag automobil ab­roncsoknál elég nagy, a tömlő ránczai be­fogadására szolgáló tér maradjon. A csíptetőt a következő módon kezeljük: A külső védőpalást levétele után a ke­rékpárabroncs megsérült helyét keressük föl. Ha ezt megtaláltuk, a tömlő illető he­lyét a bal kéz hüvelyk és mutatóujja közé fogjuk, a csiptetőt jobb kezünkkel erre a helyre húzzuk, úgy hogy a tömlő kétsze­resen összehajtogatva a fogó kiszélesedő (a) pofái között foglaljon helyet, minek megtörténte után a pofákat a (c) gyűrű eltolásával szorosan egymásra nyomjuk. Mert a lyuk ekkor a pofák között foglal helyet, a csíptető a kerékabroncsot töké­letesen elzárja. Ezután a csiptetőt a töm­lőre fektetjük és a külső védőburkot is­mét elhelyezzük. Hogy a (c) gyűrű el ne tolódhassék, a (b) száron egy kis (i) rúgó alkalmazható, úgy hogy a gyűrűt a rúgó fölött eltolhassuk, de a rúgó a gyűrű visz­szafelé csúszását meggátolja. Ez az (i) rúgó azonban a legtöbb esetben fölösleges, minthogy a csiptetőt csak rövid ideig hagyjuk az abroncson. A 3. és 4. ábrán eme csíptető helyzete világosan látható arra az esetre, a mikor az abroncsot fölfújtuk, (d) a külső gummi­abroncs, (e) a légtömlő, (f) a kerékkoszorú, (g) a kerékküllők. Látni lehet, hogy a tömlő a szakadás helyén össze van hajto­gatva és a pofák közé van fogva, tehát két rétegben van a pofák között elhe­lyezve. A 3. ábra a kerékpár-abroncs részleges hosszmetszete, illetőleg oldalnézete, a 4. ábra a kerékpárabroncs keresztmetszete. Annak megfelelően, hogy a megsérült hely minő helyzetet foglal el, fogjuk a csip­tetőt elhelyezni és a csíptető szárát a ke­rékabroncs görbületének megfelelően meg­hajlítani (3. és 4. ábra), vagy pedig a csíp­tető szárát nem hajlítjuk meg, mint az az 1. és 2. ábrán látható. Látjuk továbbá a rajzokból azt is, hogy a tömlőt akkor, mi­kor a csiptetőt ráfektetjük, könnyen meg lehet hajlítani és hogy a csíptető az ab­roncs fölfújásánál szorosan a tömlő- és védőpalást között foglal helyet. A csiptetőt menetközben az ábrázolt hely­zetben hagyjuk, de a mint hazaérkeztünk, levehetjük és az abroncsot otthon kényel­mesen kijavíthatjuk. Az (a) pofák oly szélesek, hogy ne csak kisebb sérüléseket, hanem nagy szakadáso­kat is kijavíthassunk. Ha a szakadás na­gyon széles, akkor két csiptetőt alkalma­zunk egymás mellett, vagy pedig az 5. áb­rán látható csiptetőt használjuk. Ennél az (a) pofák igen szélesek és kanálalakban ki vannak hajlítva. Ezeken a pofákon két vagy több (b) szár van alkalmazva, melye­ket az 5. ábrán a két szélső állásában lát­ható (c) gyűrű rögzít. A gyűrűt oly mértékben toljuk el, hogy az automatikusan visszafelé ne csúszhasson, illetőleg hogy a csíptető ki ne nyíljék. A gyűrűt helyzetében azonkívül az (i) rúgó segélyével is lehet rögzíteni. A csip­tetőt bádogcsik helyett drótból is lehet hajlítani. A drótot először a 7. ábrán lát­ható módon hajlítjuk meg, a két végét pedig egymással összekötjük vagy összefor­rasztjuk. Azután a két pofát egymásfelé fordítjuk és a szárakat egymásra fektet­jük. Ennek megtörténte után a (c) gyűrűt húzzuk föl, a hajlítás helyét pedig kissé kihajlítjuk, hogy a gyűrű a szárról le ne csúszhasson. Ha a drótot a .7. ábrától el­térően nem keresztezve, hanem párhuza­mosan helyezzük el, a csíptető a 6. ábrán látható alakot fogja fölvenni. A pofák ek­kor kanálalak helyett laposak lehetnek, mert a tömlő ránczai elég helyet találnak a szárak között. A drótokat a hajlítás he­lyén spirál vonalban is meg lehet hajlítani, ekkor a spirális rész rugalmassága a szá­rakat távolítani fogja egymástól, vagy pe­dig egymásra fogja szorítani. Hogy a tömlő megsérülését elkerüljük, a pofákat gummival vagy más alkalmas anyaggal be lehet vonni.

Next

/
Thumbnails
Contents