17957. lajstromszámú szabadalom • Spanyolnád betéttel ellátott fából és papírból készült szerszámnyél és eljárás ennek előállítására

2 -nak további hátránya akkor válik érezhetővé, mikor a papir összeszárad, mert ekkor a szorító karika — ép úgy mint a fanyeleknél — megtágul és leesik. Ezek a hátrányok a szóban lévő találmány szerint oly módon kerülhetők el, hogy a (G) papirnyeleket spanyolnádból készült, a (z) fanyeleket pedig (p) papírral burkolt (v) spanyolnádból készült betéttel látjuk el. A csatolt rajzon az 1. ábra egy ily papírból készült szerszámnyél hosszmetszetét ábrázolja, a 2. ábrán a nyélbe a szerszám is be van verve, a 3. ábra a találmány szerint fából készült nyél hosszmetszetét mutatja, a 4. ábrán a szerkezet is be van verve, az 5. és 6. ábra keresztmetszete a 4. ábrán látható nyélnek. A papírból készült nyél a találmány szerint a következőképen állítható elő: A végtelen papirt nem vasból készült magra vagy drótra, hanem az (y) spanyolnád darabra tekercseljük, mely darabot később nem vesszük ki a papírtekercsből, hanem evvel egyesítjük. Ennek következtében meggátoljuk, hogy mint a (D) ábrán látható, egy hengeres lyuk keletkezzék és azt érjük el, hogy később a spanyolnád közepén teljesen biztosan rögzíttessék, mint azt később még részletesebben ismertetni fogjuk. Az eddig alkalmazott szorító karikák, melyeknek csakis az a czéljuk, hogy a nyél tartósságát főleg a szerszámék beverésénél nagyobbítsák, a szóban lévő szerszámnyeleknél fölöslegesek, minthogy ezek a (v) szerszámék beverésénél sem el nem szakadhatnak, sem el nem repedhetnek, sem el nem forgácsolódhatnak. A 7. ábrán egy (v) spanyolnáddarab látható, mely két csúcs közé van fogva, hogy a spanyolnáddarabot a tekercselőgépbe befogassuk. A 8. ábra egy kész (p) papírtekercset ábrázol, melynek közepén egy (v) spanyolnád -darab van. A 9. ábra egy kész papírtekercs kereszt| metszetét ábrázolja, melynek közepén egy I (v) spanyolnáddarab van. A 10. ábra hosszmetszetben egy készre tekercselt (p) papírtekercset mutat be, melynek közepén a nyél hosszának megfelelő hosszúságú (v) spanyolnáddarab van. A (p) papírtekercs, illetőleg a (v) spanyolnád egy kúpos (x) furattal van ellátva, hogy a nyelet egy esztergapadra lehessen fogni. A spanyolnádbetéttel bíró papírból készült nyelek előállítása minden esetben avval kezdődik, hogy egy darab spanyolnádat, melynek hossza a készítendő nyél hosszánál valamivel nagyobb, alkalmas folyadékba mártunk, hogy később a tekercselésnél a (p) papir az (y) spanyolnád lehető benső kapcsolatba jusson, minek megtörténte után az ily módon előkészített nádat két egy tekercselőgépen alkalmazott befogó ék közé fogjuk (7. ábra). Ezután a papirost, melyet alkalmas módon ragasztóanyagon vezetjük keresztül, míg egy oly vastagságú papírtekercs nem keletkezik, melynek vastagsága a nyél vastagságánál valamivel nagyobb, úgy hogy a a nyelet később alkalmas módon leesztergályozhassuk (8 ábra). A tekercselés után a tekercseket a levegőn vagy egy kályha mellett megszárítjuk, a szárítás után a spanyolnád kiálló végeit levágjuk, tehát hosszát a szerszámnyél hosszával tesszük egyenlővé (10. ábra) és azután leesztergályozzuk. A tekercselés és szárítás folyamata következtében a spanyolnád és papiros és a papiros egyes rétegei között oly szoros kapcsolatot létesítünk, hogy a tekercseket mintha fadarabok volnának, megmunkálhatjuk, a szorosan egymásra fekvő papirrétegek pedig leesztergályozásuknál fához hasonlóvá. vállnak, minthogy a tekercselések világosan, mint a fa évgyűrűi láthatókká válnak. Az ekként előállított papírtekercset most már egy esztergapadba befogjuk, még pedig oly módon, hogy az előállítandó nyél nagyságának megfelelően vastagabb vagy vékonyabb tövisre húzzuk. Ez a tövis a kész nyélben egy kúpos (x) lyukat létesí-