17853. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áramnak egyenárammá való átváltoztatására szolgáló áramátalakító a helytálló tekercselésben fekvő sarkszorítókkal
akkor a kefepotencziál a zérópontra vonatkoztatva egy állandó érték, mely a maximális pontencziálértékkel egyenlő. Az 1. és 2. ábrákban a két egymástól elkülönített tekercselési rendszer van föltüntetve. Bárha legelőnyösebb a két tekercselést egy közös fegyverzeten, konczentrikusan elrendezni úgy, hogy mindkettőben egy közös mágneses tér forog, a nagyobb világosság kedvéért a rajzban mégis két egymástól térbelileg elkülönített fegyverzet van föltüntetve külön forgó mágneses terekkel. Mindkét ábrában (X X) a két sarkúnak képzelt mágneses térnek tengelye és (B1 és B2) forgókefék, melyek mindenkor az (X X) tengelyre merőleges sugárban állnak és a tengellyel szinchron forognak. (01 és 02) a két rendszernek zérópontja. A tekercselés valamely pontjának potencziálja (S)-val, a maximális potencziál (r)-rel legyen jelölve; ez utóbbi a potencziálkör sugarával egyenlő. A potencziálértékek irányai és jelei egyenes, a forgási irányok görbe nyilakkal vannak jelölve. Ha az 1. ábra szerint a két (B1 és B2) forgókeféket egymással vezető összeköttetésbe hozzuk, akkor az (01 és 02) zérópontokat a potencziált illetőleg kölcsönösen vonatkozásba hozzuk. (01 és 02) között ugyanis a (B1 és B2) potencziálértékeinek összege fog mutatkozni, még pedig akként, hogy a két zérópont közti potencziálkülönbség A =2r. Ha (01 és 02)-re sarkszorítókat fektetünk, akkor ezek között állandó potencziálkülönbség fog uralkodni és belőlük az egyenáram elvezethető. A 2. ábra szerint szintén az (X X) tengely forog és azzal szinchron forognak a két tekercselési rendszerbe tartozó (Bl és B2) kefék is. A keféket itt is rövidre zárjuk. Ha a két rendszer egy-egy bizonyos (ql és q2) pontjára egy sarkszorítót fektetünk', akkor a két sarkszorító közti potencziálkülönbség a (ql és q2) pontok változó (Sl és §2) potencziálértékeiből tevődik össze: Az irányok tekintetbe vételével ezen összeg: Minden (&) variál (-)- r és — r) között ennélfogva (A) sohasem bírhat negatív előjellel. (A) tehát egy állandó irányú feszültséget jelent, mely azonban két érték között ingadozik, melyeknek különbsége a (ql és q2) pontok kölcsönös helyzete szerint kisebb vagy nagyobb. Ha a (ql q2) pontok egyenlő fekvéssel bírnak, mint a 2. ábrában, akkor (8l és 82) mindenkor megsemmisíti egymást és A = 2r állandó értékkel bír. Ha ellenben a másik határesetet tekintve a sarkszorítók ellentett potencziálpontokon fekszenek, mint (ql és q2) (2. ábra) akkor (8l és 82) ellenkező előjellel bír és ($1 — 82) váltakozik (-f- 2r és — 2r) között. A (A) potencziálkülönbség tehát a (-)- 4r) és zéró határértékek között változik. A szorító feszültség tehát általában a két kör tetszőleges két pontja között (2r -f- d és — 2r d) között fog ingadozni, mivel (d) sohasem lehet nagyobb, mint (2r). A 3., 4., 5., 6., 7. és 8. ábrák a jelen találmány tárgyát képező transzformátor elrendezésének és kapcsolásának néhány foganatosítási példáját tüntetik föl. A 3—6. ábrákban föltüntetett elrendezéseknél az egyenáramot a transzformátorcsévéknek zérópontjaiból vezetjük el. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett elrendezéseknél pedig az egyenáramot a fegyverzettekercselés szilárd pontjaiból szedjük. Ezen sematikus ábrákban (U) az áramátalakító fegyverzetét és a (wl és w2) körök a tekercseléseket jelölik, melyek ugyanoly módon akár gyűrűs tekercselésként akár dobtekercselésként vannak a fegyverzeten elrendezve; a szakadozott vonalakkal föltüntetett (kl és k2) körök a két hozzá tartozó kollektort, a (Bl és B2) a forgókeféket, míg (TI és T2) a transzformátorcsévék két csoportját jelölik, melyek a fegyverzetköröket gerjesztik; (al, a2, bl, b2, cl, c2, dl, d2) a fegyverzettekercseléseknek a transzformátorcsévékkel ill. az (L1 és L2) tápvezetékkel (7. ábra) való összeköttetésére szolgáló kapcsolási pontokat jelölik. (01 és 02) a zérópontokon elhelyezett sarkszorítókat; (ql és q2) a fegyverzettekercselés sarkszorítóit jelöli, melyek között egyenlő feszültséget érünk el és végre az egyfázisú áram-