17853. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áramnak egyenárammá való átváltoztatására szolgáló áramátalakító a helytálló tekercselésben fekvő sarkszorítókkal

- 3 — átalakítónál (3. ábra) (R) a rövid zárású fegyverzetet. Az összes foganatosítási példákban az áramátalakító fegyverzete egy iirös hengerből áll, melynek vastestében a két (wl és w2) tekercselés akként van ágyazva, hogy köröskörül vassal vannak környezve. Csupán az egyfázisú áramátalakítónál (3. ábra) van a két tekercselés az iirös henger belső fölületén elrendezve és egy légréteg által a forgó (R) fegyverzettől elválasztva, mely egy ketrecztekercseléssel van ellátva. A 3. ábrában forgó mágneses tér keletkezését úgy képzeljük, hogy a (wl és \v2) egyfázisú tekercsélek két (TI és T2) transzformátor-szekundércséve által fölváltva gerjesztetik, miáltal két ellenkező irányban forgó térkomponens lép föl, melyek közül azonban a rövid zárású (R) fegyverzet szinchron forgása által az egyik térkomponens megsemmisíttetik, még pedig az. mely a fegyverzettel ellenkező irányban forog. A 4. ábrában föltüntetett elrendezésnél a foigó mágneses teret a kétfázisú (TI és T2) transzformátorcsövék gerjesztik, melyek derékszög alatt csatlakoznak a (wl és w2) tekercselésekhez. Az 5. ábrában föltüntetett elrendezésnél a forgó mágneses teret háromfázisú transzformátorcsévékkel való gerjesztés által és a 6. ábrában föltüntetettnél négyfázisú transzformátorcsévékkel ál ítjuk elő. A transzformátorcsévék az összes fölsorolt esetekben mindenkor két csoportban vannak jelen. A 3. és 4. ábrában a zérópontokat, melyeken a sarkszorítók vaunak, felezés által, az 5. és 6. ábrákban pedig csillagalakú összeköttetés által létesítjük és az egyenáramot mind a négy esetben az (Oí ós 02) pontokból vezetjük el. Teljesen analóg módon tetszőleges nagyobb fázis számokat is lehet alkalmazni, a mi itt annál könnyebben foganatosítható, mert a szaporított csatlakozási pontok ezen elrendezéseknél. melyeknél nem súrlódó kontaktusok, hanem helytálló szorítók szolgálnak az összeköttetésre, nehézségeket nem okoznak és a csatlakozási vezetékeknek csak igen csekély hosszúságúaknak kell lenniök. A 7. ábra a fegyverzet háromfázisú gerjesztését mutatja az (L1 és L2) tág vezetéknek két egymástól elkülönített csoportjából; a 8. ábra ugyanoly gerjesztést mutat a transzformátorcsévéknek két egymástól elkülönített csoportjából, melyek háromszögkapcsolásban vannak összekötve. Itt a (<[1 és q2) sarkszorító a fegyverzet mindkét tekercselésének bizonyos pontjaiba van áthelyezve. Ha a sarkszorítók az (al és a2) fegyverzettekercselések ugyanoly fekvésű pontjain (7. és 8. ábra) vannak elrendezve, akkor tökéletesen állandó egyenáramot kapunk, ha azonban a sarkszorítók nem bírnak egyenlő fekvéssel, akkor ingadozó egyenáramot kapunk. Mindkét áramnemet a következőkben röviden csak «egyenáramnak» fogjuk nevezni. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett eseteknél is tetszőleges lehet a fázisszám. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett elrendezéseknél a fegyverzetet adott esetben még egy harmadik, megfelelő nagy tekerületszámmal bíró tekercseléssel láthatjuk el, mely aztán közvetlenül a magas feszültségű vezetékekhez csatlakozik. Ily módon tehát az áramátalakító és a transzformátor közös fegyverzettel egy készülékben van egyesítve. Az összes említett egy- vagy többfázisú gerjesztéssel bíró esetekben egyszerűség kedvéért mindenkor egy-két sarkú forgó mágneses teret vettünk alapul. A csatlakozási pontoknak megfelelő szaporításával a forgó mágneses teret többszörösen vagyis tetszőleges nagyobb sarkszámmal lehet létesíteni. A 9. ábrában egy, két dobtekercselés alakjában előállított és két (KI és K2) kollektorral bíró áramátalakítónak tekercselési sémája négy sarkkal van föltüntetve, mivel az (al, a2, hl, b2, cl, c2) csatlakozások három fázisra minden egyes körben duplán vannak jelen. Ezen esetben mindkét kollektoron két pár kefe van megerősítve, melyeket egymással röviden zárunk és melyek ennélfogva összesen egy közös potencziálniveauval bírnak.