17659. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kőzeteknek kifűrészelésére

melynél külön oszlopok vannak alkalmazva oly ezélból, hogy a fűrészelő kötél a benyomuló korong útját irányítsa és annak benyomulását megkönnyítse teljesen biztosítván azt a kőzetbe való beszorulás ellenében; a 23. ábra oly elrendezés fölűlnézete, mely aránylag nagy méretű benyomuló korongok használatát teszi lehetővé, mely elrendezés vagy magában, vagy a 21. és 22. ábrákban föltüntetett elrendezéssel kombináczióban alkalmazható. A bármely alkalmas anyagból készült (I) korong kerülete (1. ábra) rovátkákkal vagy tüskékkel van ellátva, hogy az a csavart fölűletü (3) kötéllel együtt részt vegyen a kőzet fűrészelésének munkájában. A (3) kötél felényire az (1) korong kerületének vájatában foglal helyet és felényire abból kiáll. Ha a megfelelő anyagból készült hüvelyalakú (2) kar a lyuk irányában beszoríttatik. az a korongra, a kötélre és a kifűrészelendő kőzetre nyomást fog gyakorolni. Ha a kötél által magával menesztett és könnyedén a kőzethez nyomott korong működésbe hozatik, a (3) kötélnek kiálló része a kőzetben barázdát mar ki, melybe a kötél és a korong a kifűrészelendő fal egész hosszában fokozatosan benyomulnak. A korong, minthogy a kötél által meg van védve, csak kevéssé kopik. A benyomuló korong csapjainak megvédése czéljából a korong egy a (4) aczélrészekkel ellátott villaalakú részben (5. ábra) van elrendezve, mely a korong tengelyének zárt csapágyait képezi. A csapágyak és korongok agyának érintkezésénél képezett gyűrűs horonyban kaucsukgyűrű segélyével komprimált tömítő gyűrű van elrendezve, melynek rendeltetése kőzetszemcsék benyomulását megakadályozni. A 6., 7. és 8. ábrákban föltüntetett fúró készülék segélyével furatik meg azon üreg, mely a benyomuló korong vezetésére szolgál. A kiválasztott helyen először is négy erős, csavarmenetekkel bíró (7) lábat erősítünk a kőzetbe, melyek a fúrókészűlék és a benyomuló korong rögzítésére szolgáló (8) bakot hordják. Ezen bakon a (9) hüvely van elrendezve, mely szorító csavar segélyével bármely állásban rögzíthető; a fogazással ellátott (10) hüvely a (9) hüvelyben tengelyirányban csúsztatóan van elrendezve. Ezen hüvely fölső részén két (11) vezető hüvelyt hord, melyeken keresztül a (10) hüvelyben forgó (13) hüvelyhez erősített (12) korong hornyába sodrony vezettetik. A (13) hüvelyije erősen beszoríthatjuk a (14) csövet, mely alsó részén a gyémántokkal ellátott, a kőzet fúrására szolgáló (15) gyűrűvel van fölszerelve, míg fölső vége csavarorsóként van kiképezve, melyre egy másik csövet csavarolhatunk, ha mélyebbre kívánunk fúrni. Ha a készülék működésben van, a (13) hüvely, mely magával meneszti a (14) csövet, a (10) hüvelyben forog. A fúró benyomulását az által érjük el, hogy a (l(i) ellensúly nyomást gyakorol a (17) emeltyűre, mely szabadon forog a (18) fogaskerék tengelye körül, mely azonban az ugyanezen tengelyen elrendezett (20) zárókerékkel kapcsolódó (19) kilincs által a tengelyt mozgásában magával menesztheti. A (18) fogaskerék a (10) hüvely fogazásával kapcsolódik és a hüvelyt elmozdítja, ez által nyomást gyakorolván a gyémántokkal ellátott (15) gyűrűre. A mélyítés szakaszosan foganatosíttatik oly módon, hogy a (18) fogaskerék és a (21) forgattyú segélyével időről időre megemeljük az ellensúlyt és a (10) hüvelyt. A fúrót hasonló módon emeljük ki az által, hogy a (13) hüvelyt majd beszorítjuk, majd kibocsátjuk, mi által a (14) cső is elbocsáttatik. Ha a fúrás be van fejezve, a fúrókészűléket eltávolítjuk a (8) bakról és helyébe a korongot helyezzük, mely minden ingadozás nélkül a középre azaz a lyuk irányába áll be. A korongot a 9—20. ábrákban bemutatott szerkezetek egyikének segélyével sülyesztjük. A 9., 10. és 11. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a mélyítést egy kötélkorong tengelyére erősített (22) exezenter segélyével létesítjük, melynek mozgását a (23) forgattyúkarral a (24) lengőkarra viszszük át, mely a (25) kilincset hordja, míg