17500. lajstromszámú szabadalom • Vonós zenélőmű kicserélhető hangjegylapokkal vagy hangjegyhengerekkel

SZABADALMI LEIRAS 17500. szám. IX/d. OSZTÁLYVonós zienélőmű kicserélhető hangjegy lapokkal vagy hangjegy-hengerekkel. POLYPHON-MUSIKWERKE ACTIENGESELLSCííAFT CZÉG WAHRENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 januái1

lió 3-ika A mellékelt rajzokon föltüntetett és az alábbi leírásban ismertetett találmány oly zenélőműre vonatkozik, melynél külön e czélra kigondolt és kicserélhető hangjegylapok vagy hangjegyhengerek által működésbe hozott mechanizmusokkal húrokon, csöveken vagy pálczákon vonós hangok idézhetők elő, és a mely zenélőmű harmonikus, valamint melodikus zenedarabok előadására használható föl. A tekintetbe jövő részletek szerkezete, elrendezése és hatásmódja a következő: Az (A és Al) pallókkal és fémkerettel ellátott (B) rezonanezia-szekrény fölött lebegő (C) húrok ismert módon vannak egyrészt a fémkeretbe bemélyített (a) fölfüggesztő peczkekhez; másrészt a szintén a fémkeretbe és az alatta fekvő gerincztőkébe mélyeszteti forgatható (b) peczkekhez erősítve (lásd 1. és 2. ábrát). Csekély távolságban a húrok alatt a húrok síkjához párhuzamosan és azok irányára merőlegesen (D) asztal van alkalmazva (lásd I. ábrát), melynek a húroktól való távolsága a szükséghez képest állító csavarok segélyével növelhető vagy csökkenthető. Ezen (D) asztal fölött vezettetik el a gyantával vagy gyantaoldattal bevont, egy hajtó szerkezet által mozgatott (E) vonószalag, úgy hogy a vonószalagnak minden pontjában meghatározott, el nem tolható pályája van. A (C) húrok és a (I); asztal közötti távolság következtében rendszerint a (0) húrok és az (E) vonószalag nem érintkeznek. A megpendítés csak akkor következik be, ha az (E) hangjegy lap vagy (El) hangjegybenger (c) foga által mozgatott, (d-nél) forgathatóan ágyazott (G) emeltyű (f) csúcsa segélyével a húrt nyugalmi helyzetéből a vonószalag felé lenyomja. A húr ekkor a j megpendítés által hangot adó rezgésbe ho-I zatik, a mely rezgések az (A) pallótól (lásd | 1. és 2. ábrák) az (f) emeltyűcsúcsig terjednek, míg a húrnak (f) csúcs és (A I ) palló közötti része nyugalomban marad. A húr rezgésben lévő részének a nyugalomban lévő résztől való határozattabb elválasztása czéljából a húrok alá az (f) csúcs támadási pontja előtt közvetlenül még egy külön (H) pallót alkalmazunk (lásd 1. és '3. ábrát) a húrok alatt, a melyre ezek leszoríttatnak. Miután a (c) hangjegyfog a (G) emeltyű fölött elhaladt, a húr azonnal eltávolodik a vonószalagtól, t. i. rugalmassága következtében nyugalmi helyzetébe tér vissza, E mel lett az (f) csúcsával a húrra támaszkodó (G)