17286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-isatinanilidnak, valamint indigónak és indirubinnak ezen anyagból való előállítására
- 2 — N N( )+ H2 SO^/ YX C -N H ( ) +NH3 + SO3 + H2 O+R :S \/\c=o H N I X/ NH, Bayer A. az indigóról irt alapvető munkáiban bebizonyította, hogy az isatinnak bizonyos derivátjai, mint pl. az isatinchlorid, a pseudoisatin a-oxim, az isatinaether különösen kénammoníuminal való mérsékelt redukezió által indigóvá változtathatók és e mellet mégis állandóan több vagy kevesebb mennyiségű indirubint képeznek. A nevezett isatinderivátokhoz tartozik a jelen találmány által előállítható új vegyület, az x-isatinanilid is. azon technikailag nagyon fontos különbséggel, hogy az indigó képződése a tiszta vegyületből simán és az indirubinnal való minden keverődés nélkül történik. Azonban az indirubinnal való tetszőleges viszony szerinti vegyülést oly módon létesíthetjük, hogy az x-isatinanilid redukczióját bizonyos mennyiségű isatin jelenlétében eszközöljük. Mint alkalmas redukáló anyag hasonlóképen a már Bayer A.-tól sok esetben eredménnyel használt kénammonium alkalmazható és ennek alkalmazása olcsóságánál fogva nagy előnyt nyújt, minthogy az x-isatinanilid előállításánál elegendő kénhydrogén fejlődik melléktermék gyanánt. Hydrocyaucarbodiphenylimidet Laubenheimer kétféle módszer szerint állított elő, vagy úgy, hogy thiocarbanilidet alkoholikus oldatban hosszabb ideig cyanhigannyal főzött vagy úgy, hogy inpolymerizált carbodiphenylimidnek Weith szerint frissen előállított benzololdatába víztől mentes kéksavat bocsátott túlsók mennyiségben. Egyik módszer sem alkalmas azonban a nagyban való üzemre. Ezen utóbbi azonban egészen veszélytelen, minden mérvben kivihető, sima lefolyású műveletté alakul, ha az elkéntelenítést ólomoxyd vagy ólomsók, előnyösen ólomkarbonát segélyével, valamely oldható cyanid, pl. cyankálium jelenlétében eszközöljük. Mialatt az ólomcarbonát a thiocarbanilidből kénhydrogént von el és ólomszulfiddá alakul át, egyszersmind a szabaddá lévő szénsav szétbontja a cyankáliumot, a keletkező kéksav a képződött carbodiphenilimiddel momentán hydrocyaniddá egyesül. Az ólomcarbonát és cyankálium vegyüléke helyett bázisos ólomcyanidokat vagy magát az ólomcyanidot is alkalmazhatjuk, az utóbbi esetben azonban a fölszabaduló kéksavnak csak fele használtatik el. Példák. /. .1 li i/(l ron/avca rbod iphfm/l i tnid előállítóid. Egy kavarószerkezettel ellátott kazánban 20 liter vízben 7 kg. 98°/o-os cyankáliumot oldunk föl. Ezen oldathoz még .'!0 kg. ólomcarbonátot, 21 kg. thiocarbonilidet és 50 kg. spirituszt adagolunk, mire az egész keveréket lassan kavargatva 60° C.-ra hevítjük. A reakczió most már rövid idő múlva bevégződik, a mit onnan ismerhetünk föl, hogy az ólomsulfidról leszűrt anyag ólomcarbonáttal főzve, többé már nem feketedik meg. Erre a kazán tartalmát lehűtjük, vízzel meghigítjuk és a keveréket az ólomsulfidról és hydrocyanidról leszűrjük, a préselés és szárítás után a cyanidet egy extrakcziókészűlékben spiritusz vagy aether segélyével a kénpéptől elválasztjuk. Az utóbbit sósavval ólomchloriddá, ezt pedig ismét ólomcarbonáttá változtatjuk. I I. A III ion m id előállítása. Egy kavarószerkezettel ellátott zárt kazánban 20 gm. finom poralakú hydrocyancarbodiphenylimidet 29 kg. spiritusszal és 50 kg. sárga kénaminoniumoldattal keverünk össze, mely utóbbit oly módon állítottuk elő. hogy 45 kg. 21—22«/o-os ammóniákba 5 kg. kénhydrogént vezettünk és a kezdetben szín-
