17156. lajstromszámú szabadalom • Újítások kétfonalas varrógépeken

- 2 — A fonalat a cséve hátsó végéről húzzuk le és a cséve középső üregén vezetjük a cséve mellső végéhez, honnan azt elvezetjük. A fonalat oly módon csévézzük, hogy az (a) cséve mindig elég kemény legyen és hogy átmérője ne változzék, hanem csupán a cséve hossza kisebbedjék. Az alsófonal megfeszítése czéljából a gyűrűsvetélő egyik oldalán egy (f) lemez rúgót alkalmazunk (6 ábra). A varrógép (g) állványa a szokásos állványhoz hasonlít és a (gl) munkaasztallal van ellátva, mely fölött a vízszintes (gx) tartókar van elhelyezve. Ebbe van a (hx) lendítőkerékkel ellátott (h) tengely ágyazva. A kar mellső végére a (h*) tűvezeték van szerelve, (i) a munkaasztallal szemben a szokásos módon elmozduló tű. A (gl) munkaasztal alatt egy második (k) tengely van ágyazva, melyet a fölső (h) tengely az (1) láncz- vagy fogaskerékáttevés segélyével ugyanavval a sebességgel ugyanabban az értelemben forgat. A (h) tengely mellső végén alkalmazott (m) korong az (i) tűrudat az (mx) csiga segítségével a kellő értelemben mozgatja. Az (mx) csiga a tűrúd hátsó fölületén megerősített (ix) keresztlemez hornyában mozog. A fölső (h) tengelynek egy (n) bütyke van, mely az (nx) fonálfeszítőre hat, hogy az alsó fonálban keletkezett hurkot akkor, mikor a fölsőfonálban keletkezett hurok a gyűrűsvetélő hátsó (ax) végéről lecsúszik, fölhúzza (4a. ábra). Az (n) bütyök akként van alakítva, hogy a fonalat pontosan annyira feszítse meg, illetve eressze meg, amennyire szükséges, hogy az (a) gyűrűsvetélő a hurkon átcsúszhassék, úgy hogy a fonál soha laza ne legyen, tehát az (i) tűrúd rövidebb löketet egyen csak végezni kénytelen. Az (a) vetélő körpályán mozog a (gl) asztal alatt, a (d) mozgató pedig akár egy függélyes (o) tengelyre lehet szerelve, hogy a vetélő vízszintes síkban forogjon, (1. és 3. ábra) akár pedig egy vízszintes tengelyre szerelhető, hogy a vetélő függélyes síkban forogjon (4 és 5. ábra). Ha előnyösebbnek tartjuk, hogy az (a) gyúrűsvetélő függélyes síkban forogjon, az alsó (k) tengelyt közel a közepében két részre osztjuk, (4. és 5. ábra) és a két részt egy síkban, de nem egyenesben helyezzük el. A tengely két felének végén egy-egy (p pl) lemezt alkalmazunk és a két lemezt egy rövid, két végén csuklósan megerősített (px) rúd segélyével kötjök össze (9 ábra). Ennek következtében az (a) gyűrűsvetélő különleges mozgást fog végezni, vagyis akkor, mikor a vetélő (al) csúcsa a fölsőfonálban képződött hurokra lép, lassabban mozog, mint mozgása többi szakában. Ebben az esetben a (q) szöveteltoló lemezt egy az alsó (k) tengelyen a mozgató közelében alkalmazott kettős (r) bütyök mozgatja. A bütyök az (s) tolattyúra hat, mely az (sx) szöveteltolóemelőt működteti (10 ábra). A fölsőfonál feszítésére szolgáló berendezés két (t) lemezből vagy korongból áll, melyek egy közöstengelyre vannak szerelve és rúgó által feszíttetnek szét, továbbá egy (tx) drótból,mely eme tengelyre van ekerve és egy a fonál átvezetésére szolgáló fülben végződik (4. ábra). Más esetben (1. és 3. ábra) az egyik (p) korong a (d) mozgatón vagy ennek tengelyén van megerősítve és egy két végén csuklósan megerősített (px) rúd segélyével van a (pl) koronggal összekötve, mely fölső végén egy rövid függélyes (o) tengelyen van megerősítve. A tengely középvonala a mozgató mögött egy bizonyos távolságban, tehát a gép mozgató berendezéssel ellátott végéhez közelebb van alkalmazva. Ezt a függélyes (o) tengelyt az alsó (k) tengely a (v) kúpkerékáttevés közvetítésével forgatja. A berendezés működési módja ugyanaz ami az előbb leírté, t. i. hogyha az alsó tengely állandóan ugyanavval a sebességgel forog, a (d) mozgató változó sebességgel fog mozogni nevezetesen akként, hogy a gyűrűsvetélő (al) csúcsa kisebb sebességgel lép be a fölsőfonálban képződött hurokba, (mikor az előző hurkot a gyűrűsvetélő hátsó végéről az (nx) feszítőkar már lehúzta) és hogy a gyűrűsvetélő főrésze nagyobb sebességgel mozog a hurkon át,