17038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kátrányból és töltőanyagból készíthető fa egész kőkemény testek előállítására

Meg-jelent 1900. évi január lió 25-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17038. szám IV/h/l. OSZTÁLYEljárás kátrányból és töltő anyagból készíthető fa, egész kőkemény testek előállítására. DŐRR KELEMEN GYÁROS GERMERSHEIMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 28-ika. A jelen találmány tárgyát fa, egészen a gránit keménységével bíró testek előállítására szolgáló eljárás képezi, mely a kátrány eddig nem ismert kötő képességének fölhasználásával történik. Ez a képessége a kátránynak bizonyos meghatározott föltételek alatt nagyobb mennyiségű töltő anyaggal való alapos összekeverésekor lép föl. Hogy a kátrányt gyanta adagolásával vagy e nélkül töltő anyagokkal való keverés által tetők bemázolására lehet használni, mely máz a levegőn megkeményedik, már ismeretes, csakhogy ezen máz előállításánál a töltő anyag fölös mennyiségének alkalmazása a bevonatmasszától megkövetelt folyóssággal ellenkezik. Az is ismeretes, hogy a kátránydesztillácziónak szurokszerű maradékaiból bitumen hozzáadásával vagy e nélkül külön ösen mesterséges aszfaltból ennek mészkővel, kovával vagy más fölaprított anyagokkal való keverékéből a természetes aszfalthoz hasonló padlóbevonatot készíthetünk vagy a keveréknek homokformákba való öntése által formadarabokat állíthatunk elő. Ezen termék kötő anyaga fölhevített állapotban már oly sűrű, hogy ahhoz már csak legföljebb kétszeres súlymennyiségű homokot, kovát stb. keverhetünk, hogy a keverék még önthető legyen; ekkor ugyanis a szurokban a kátránynak csak nehéz olajai vannak, míg a könnyű és középolajok a desztillálás által kihajtattak. Ezen ismeretes eljárásokkal azonban korántsem téveszthető össze a jelen találmány tárgya; űgy maga az eljárás, mint a nyert termékek nagyban különböznek az eddigiektől. A jelen találmány tárgya ugyanis a következő megfigyeléseken alapszik: Ha a kátrányt fölhevítünk, akkor legelőször is fehéres, ezután erősebb fölhevítésnél szürkés kék, ezután a sárgásba, ezután kissé szürke mellékszínezéssel intenzív sárgába átmenő és végre megint szürke gőzök képződnek. Ha a fölhevíté&t különböző stádiumaiban megszakítjuk és ha az említett gőzökkel elszálló' desztillácziós termékek után visszamaradó masszát megvizsgáljuk, akkor külsőleg az eredeti kátrány és ezen massza között lényeges különbséget nem fogunk találni. A massza a kátrányhoz hasonlóan az újjakhoz tapad, elveszti színét, de nem szárad meg. A massza a különböző fokokig hajtott desztillálás által vegyi összetételében ugyan megváltozott, de külsőleg alig fölismerhető más kátránnyá lett.