17038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kátrányból és töltőanyagból készíthető fa egész kőkemény testek előállítására

Ha ugyanazon kísérleteket a kátránynak és szilárd szemcsés vagy másként fölaprított szervetlen vagy szerves anyagokkal pl. ho mokkái vagy fűrészporral, vagy ezek keverékével való keveréken ejtjük meg, akkor a kátrány gőzeit illetőleg ugyanazon tünemények ugyanazon sorrendben fognak bekövetkezni. Ha azonban nagy mennyiségű töltő anyagokat pl. legalább is háromszoros térfogatú homokot, kavicsot (vagy több mint a kátránynak négyszeres súlyát) adagolunk, a műveletet különböző stádiumaiban meg szakítván, a vizsgálat a visszamaradt masszát illetőleg föltűnő és meglepő különbséget mutat. A visszamaradt massza ugyanis mindenekelőtt a töltőanyagok mennyisége mérvében sűrűsödött kátránynak bizonyul, mely különben a közönséges kátránynak külső (tapadás, festés stb.) tulajdonságaival bír. Ha ezen keveréket fölhevítjük és a fölhevítést és következésképen a keverékben tartalmazott kátrány desztillálását különböző stádiumokban megszakítjuk, akkor eleinte a visszamaradó kátrány még mindig a sűrűsödött kátrány alakját és tulajdonságait mutatja. Azonban bizonyos idő múlva vagyis akkor, midőn a keverék hőmérséke már bizonyos ideig 160—190° C-on volt, változás következik be, a mennyiben a gőzök színe a sárgából a szürkébe megy át. Ha a műveletet ezen stádiumban megszakítjuk, akkor a massza máinem folyós, de nem is szívósan folyó, hanem száraz, habarcsszerűnek látszik, mely már nem fest, az újjakra nem ragad és képlékeny. Ezen masszát nem lehet úgy, mint a szuroknak és kátránynak töltő anyagokkal való keverékét önteni, de formákba tölteni és sajtolás vagy döngölés által összesűríteni igen. Kihűlés után szilárd összefüggő testet nyerünk, mely tulajdonságaira nézve a természetes kövekhez hasonlít és mely a kátrány tulajdonságait teljesen elveszítette. Ezen termék előállításánál a főzési műveletet azon pillanatban kell megszakítani, a melyben 160—190° C. hőmérséknél a sárga kátránygőzök újból szürke gőzökbe kezdenek átmenni, a mikor is a massza főzésének érlelési pontja áll be. Ha t. i. a műveletet tovább folytatjuk és ha azt csak akkor szakítjuk meg, a midőn a hőmérsék már a 200° C-on túl ment vagy ha bizonyos ideig csakis szürke gőzök mutatkoznak, akkor a massza túlérett, vagyis már nem kapunk többé összefüggő terméket szilárd test alakjában, mely az említett tulajdonságokkal bír, hanem technikailag hasznavehetetlen morzsolódó masszát. Ha másrészt az érlelés nincs elérve, vagyis ha aműveletet ideje előtt,különösen 150° C-nyi hőmérsék elérése előtt szakítjuk meg, akkor a massza teljes kihűl ésután is lágy és hasznavehetetlen marad. A legalkalmasabb hőmérsék 160—190° C. között fekszik. Lehet azonban a hőmérséket az idővel együtt akként módosítani, hogy a hőmérsék még 200° C.-tól is rövid ideig nem hat károsan. Az eljárás vegyi és mechanikai folyamát úgy magyarázhatjuk, hogy a főzési műveletnél mindenek előtt a nyers kátrányban mindig előforduló ammoniákvízzel a legkönynyebben illó olajok távoznak el, különösen a benzol és toluol gőz alakjában. A bőmérséknek fokozatos növekedésével a nehezebben illó olajok (xylol és ennek magasabb homológjai, valamint a phenol is) desztillálódnak át, melyeknek forrpontja a kazánban uralkodó legmagasabb hőmérsék alatt van. Az eltávozó olajgőzök természetesen kisebb mennyiségű nehezebben illó anyagokat ragadnak magukkal a kátrányból,különösen naphtalint és kisebb mennyiségű magasabb phenolokat (kresolokat) és szénhydrogéneket. Másrészt a fölhevített kátrány az említett ledesztillált könnyebb olajoknak csekély mennyiségét visszatartja, melyeknek forrpontja e szerint csak kevéssel van a kazánhőmérséke alatt. Mindazonáltal ezeknek kis mennyisége nem befolyásolja a jelen művelet sikerét. Lényeges azonban, hogy a vizet és a könnyen illó olajokat kihajtsuk, ellenben a közepes olajokat vagyis azokat, melyek az említett hőmérsékhatáron túl való hevítésnél átdesztillálódnak, a keverékben visszatartsuk. Ezen művelettel a kátrány mennyiségének körülbelől 7—10%-a desztillálódik át. A töltő anyag részecskéi ezen kezelésnél a kötő anyag igen vékony rétegével vonód-