16890. lajstromszámú szabadalom • Újítások mótorkocsikon

- 4 jármű (D) hajtó futókerekei vannak ékelve. A két hüvelyen a közös (G8) merevítő tengely nyúlik végig. Megjegyzendő, hogy ily módon a merev tengely alkalmazásából származó előnyök is biztosítva vannak és hogy a középen alkalmazott váltókerékre viszonyítva a részek szimetrikusan vannak alkalmazva. Az 1. ábrán az egyik hajtókerék agyára egy fék hat, mely e két részből álló és egy fix ponton erősített (G9) fékszalagból áll. melynek szabad végeit a két vég között elhelyezett (G10) ütközőre ható (g9) rúgó feszíti szét. A két szabad végén a fejjel bíró (Gll) rudacska nyúlik át, mely a (G12) szögemelő egyik karjával van kapcsolva, melynek másik karját a (G13) rúd a (G14) szögemelő és a (G15) hajtórúd segélyével a (G16) fékemelővel kapcsolja. A kormánymű, mely a mótor és hajtómechanizmus kapcsolóberendezésből és a sebesség változó berendezésből áll. egyetlen (H) kormányemelő segélyével működtethető, mely saját tengelye körül forgatva a föntebb jelzett egyik berendezését, a (Hl) forgástengelye körül forgatva pedig a másik berendezést működteti. Gondoskodtunk arról, hogy a sebesség változtatása csak akkor legyen lehetséges, ha a mótor a hajtó berendezésből ki van kapcsolva. Mint az különösen az 1., 8., 9., 10. és 11. ábrán látható, a (Hl) fogantyú forgathatóan van a (h) hüvelybe ágyazva, mely az üreges (Hl) tengely fölső végén van megerősítve. Ez a tengely a kocsiszekrény alkalmas csapágyaiba van ágyazva, A (H) fogantyú alsó végén egy (H2) kar van megerősítve, melyet a (H3) rúddal egy (H4) emelő kapcsol, ez az emelő forgathatóan van a hajtómechanizmus szerelésére szolgáló alvázon ágyalva. A (H5) rúd a (H4) emelőt a (H(i) rúddal kapcsolja, mely az (E2) burkolat megfelelő vezetékében van vezetve. A hoszszú (H7) fogaskerék (1. az 5. ábrán részletrajzban) ugyancsak az (E2) burkolat alkalmas csapágyaiba vannak ágyazva, úgy hogy a (H5) kilincs az (F) tengely (fl) kilincses kerékbe fogódzhassék, és hogy a (H) emelőnek az egyik vagy másik értelemben történő elforgatása az (E) tengely hosszirányú eltolódását idézze elő és az (f) fogak az egyik vagy másik (Fl F2 F3) hajtókerékbe fogódzanak. Az (E2) burkolaton az (e2) csőtoldatok vannak megerősítve, hogy az (F) tengely eltolódhassék és a por be ne juthasson a burkolatba. Gondoskodhatunk továbbá oly berendezésekről, melyek a (H) fogantyú esetleges elmozdulását meggátolják. Ebből a czélból a (Hl) tengely fölső vége mellett egy (H8) rovátkás ív van alkalmazva, míg a (H) fogantyú mint az (hx)-nél látható ugyancsak rovátkázva van. Ha a fogantyút saját tengelye körül forgatjuk, a (H8) ívnek egyik vagy másik (h8) rovátkájába fog fogódzani, úgy hogy azt el nem tolhatjuk az egyik vagy másik irányban. A kézi emelőnek ez a forgó mozgása azt idézi elő, hogy a motort a hajtószerkezettel kapcsoljuk vagy ebből kikapcsoljuk, úgy hogy a hajtószerkezet a motorból mindig ki van kapcsolva, ha a sebességet változtatjuk. Mint az a rajzokon látható (1. a 10. ábrát) a (Hl) tengely, mely egy üreges tengelyben vagy hüvelyben van elhelyezve egy (I) rúddal van kapcsolva, mely rúdnak fölső vége közelében (i) fogazása van. Ez a fogazás az (II) fogaskerékbe fogódzik, mely a forgatható (H) fogantyún van megerősítve, úgy hogy a (H) fogantyúnak saját tengelye körül való forgatásával az (I) rúd függélyes irányban elmozdul. A fogantyúnak oly irányú forgatása, hogy az a (H8) ívből kikapcsolódjék, az (I) rúdnak vízszintes irányú elmozdulását nem idézi elő. Az (I) rúd alsó vége az (12) szögemelővel van kapcsolva, mely ismét az (13) hajtórúd segélyével az (14) szögemelővel van összekötve (1. ábra). A gyújtó szerkezet, mely az 1. és 12— 17. ábrán látható, telepeket nem igényel és ezért motorkocsiknál kiválóan czélszerűen használható. A gyújtó szerkezet és az ezt működtető mechanizmus az (El E2) burkolatba vagy egy ezen alkalmazott második burkolatba van zárva. A burkolatba forgathatóan egy állandó mágnes van szerelve, melyet alkalmas fogaskerék áttevés közvetítésével a hnjtótengely forgat, úgy hogy a