16636. lajstromszámú szabadalom • Újítások mótoros járműveken

kodtunk, mely :i kormányrúd mozgását a kormánytengelyre viszi át. Ez az áttevés a (D4) tengelyből áll, mely a fölső (A) övezet fölött csapágyakban van ágyazva és melynek két végére a kormányvillára és a kormányrúd tengelyére ékelt (D5 D6) fogaskerekekbe fogódzó fogaskerekek vannak fölékelve. Ha a járművet emberi erővel hajtjuk, a mozgatásra a (C2) pedáltengely szolgál, mely a (Cl) rúdra szerelt megfelelő csapágyba van ágyazva és melyről a forgást alkalmas áttevés viszi át a hajtókerékre. Ha a járművet mótor segélyével hajtjuk, erre a czélra a (C3) mótor szolgál, mely a középtartó mellett a hajtótengely csapágyának közelében van elhelyezve, míg a rajzokon a pontozott vonalak által eléggé világosan ábrázolt áttevés a vízszintes tartókon és a (C4) csapágyakhoz hasonló csapágyakba oly módon van ágyalva, hogy az összes részek lehetőleg a hátsó hajtótengely közelében legyenek. Eme berendezés segélyével azt érjük el, hogy a járművet vezető egyénnek, a motornak és hajtómechanizmusnak a súlya, tehát a járműt állandóan terhelő súly, a jármű hátsó hajtótengelyére hat. Ha a használt motort folyékony szénhydrogénekkel tápláljuk, a folyadékot egy lapos, keskeny tartályban helyezzük el, mely a középtartón ennek rúdjai között van megerősítve és a motorral egy (C6) cső segélyével van összekötve. Ennek következtében a folyadéktartály a járművön sok helyet nem foglal el. A találmány második része, mely az 5—12. ábrán látható, a hajtótengely mozgatására szolgáló berendezésre vonatkozik. A jármű (K) hátsó vagy hajtótengelye alkalmas (KI) csapágyakba van ágyalva, melyek a jármű keretére vannak szerelve. A ten gelyen vannak a (K2 K3) kerekek fölszerelve, melyek közül az egyik, (K2) közvetlenül a (K) tengelyre van fölékelve. A másik, a (K3) kerék a (K4) hüvelyre van fölékelve, mely a (K) tengelyre lazán van fölhúzva és evvel a tengelyen a tengelytől függetlenül forog. Lehetne azonban mindkét kereket hüvelyek közvetítésével is fölékelni. A hüvelynek a tengely irányában történő eltolódását a hüvely egy kiugrása és a tengelyen alkalmazott csavarház (lásd K5-nél) gátolja meg. Oly czélból, hogy a kerekek pl. a jármú fordításánál egymástól bizonyos fokig függetlenül foroghassanak, a kerekeket egymással megfelelő fogaskerék-áttevés segélyével kapcsoljuk, mely sokféleképen képezhető ki, de melynek legczélszerűbb kiviteli alakja a csatolt rajzon látható. A rajz szerint a (K) tengelyre két (K6 K7) fogaskerék van fölékelve, melyek a hosszú (K8 K9) fogaskerekekbe fogódzanak. Ezek a fogaskerekek a (K10 KII) tengelyeken eltolhatók, mely tengelyek forgatására két különböző átmérőjű (K12 KI3) fogaskerék szolgál. Eme két fogaskerék a (K) tengelyre és a (K4) hüvelyre vagy a (k4) hüvelyre lazán van fölhúzva. Ha a jelzett két kerék forog és ha a hosszú (K8) és (K9) fogaskerekek a jelzett kerekekkel együtt forognak, a két (K6) és (K7) fogaskerék is forog és ennek következtében forog a két (K2 K3) kerék is, még pedig az egyik nagyobb sebességgel, mint a másik. Hogy a (K) tengely az egyik keréktől a másikig ér és nincs megosztva, annak az a nagy előnye, hogy a tengely elég szilárd és hogy a tengelyt nem kell oly vastagra és nehézre készíteni, mint a megosztott tengelyeket, melyeket a kerekek forgásának egymástól való függetlenítésére általában használnak. A (KI3) fogaskeréken egy megfelelő fölületen az (L) fékszalag fekszik, mely a tengely egyik oldalán van megerősítve és a megerősítéssel szemben fekvő ponton vezetünk ki. Ezt a fékszalagot a (KI3) kerékről rendszerint az (Ll) rúgó tartja leemelve. A íékszalag végei között egy (L2) exczentertengely van alkalmazva, mely a burkolatban megfelelően alá van támasztva és melyet a járművet vezető egyén alkalmas áttevés segélyével oly módon működtethet, hogy a fék meghúzassék. Mint azt a rajzokon ábrázoltuk, a tengely az (L3) kar, (L4) hajtórúd, (L5) kar, (L6) tengely, (L7) kar és (L8) hajtórúd segélyével a lábbal működtetett (L9) emelővel van kapcsolva, melyre