16062. lajstromszámú szabadalom • Készülék és kapcsolat befutó, kifutó és átmenő vonatok önműködő födözésére

pillanatban, midőn a (z6) csapszög a 11. ábrában jelzett helyzetet elérte, lezáratik. Az előbb leesett (vl wl) emeltyűknek most bekövetkezett 'egyidejű fölemelése által a (v v w w) kontaktuslemezek ismét eredeti helyzetükbe visszamozgattatnak, úgy hogy az összes (pl pl) kontaktusok között ismét az előbbi állapot áll be. 5. A vág Anykont aktus. Egy további ezen berendezésnél alkalmazásba jövő készülék a vágánykontaktus (10. ábra), mely az által van jellemezve, hogy a kontaktus földzárás nélkül állíttatik elő. A vágánykontaktus az (S) sín alatt elhelyezett (M Ml) tokból áll, melynek (Ml) fölső részében az (m2) henger van vezetve; utóbbi fölső vége a kontaktust létrehozó síndarab alatt fekszik. Az (m2) henger (ml) lemezre támaszkodik, mely egy a tokba szerelt és utóbbit két részre osztó (m) rugalmas lemezen (membrán) fekszik. A toknak a membrán alatt fekvő (M2) része az (m3) csatorna segélyével az (N Ni) tokba zárt, szigetelő anyagból készült, (n) edénynek (nl) nyakával van összekötve. Az (nl) nyak folytatását képező csőben az (1 1) vezetősodronyok végződnek. Ha a vonat az (S) sínre fut, akkor a sín alatt elrendezett (m5) rugalmas párnákat összeszorítja és az (m2) hengert lenyomja, miáltal a membrán alatt az (M2) tokba betöltött higany az (m3) csatornán és az (n) edény (nl) nyakán át az (n) edénybe szoríttatik, miáltal az (1 1) sodronyok vezető kapcsolatba jönnek. Ha az (S) sínre gyakorolt nyomás megszűnik, akkor a higany az (nl) nyakon és az a fölött alkalmazott (n2) lyukakon át ismét lassan az (m3) csatornába visszafolyik. A készülék kapcsolata. Mint a bevezetésben említettem, találmányom a leírt készülékeknek az állomásokon berendezendő kapcsolására is vonatkozik a be- ós kifutó illetőleg átmenő vonatok önműködő biztosítására. Az 1. ábrában föltüntetett kapcsolási vázlat- jobb megértése ezéljából, annak megbeszélése előtt néhány általános, a megjelölésre vonatkozó megjegyzést akarok előrebocsátani. A föltüntetett vázlat egy két vágánnyal (I. és II.) ellátott állomásra vonatkozik. Utóbbi mindkét oldalán az állomástfödöző jelzők (DR) és (DL) vannak elrendezve, melyek rendes állapotban «tilos»-ra vannak állítva. Ezen jelzők egykarúak és így csakis a «tilos» vagy «szabad» bemenetet jelzik, anélkül. hogy egyidejűleg a pályát is jeleznék, melyre a vonat vezettetik. Ha ezen egyszerű jelzőkészülékek helyett a 8. és 9. ábrákban föltüntetett menetirányjelzőket alkalmazzuk, akkor a kapcsolási vázlat némi módosítást szenved, mely ezen vázlat megbeszélésének végén van leírva. Az állomást födöző jelzők a 11720. számú szabadalomban leírt (F H) készülékekkel és a jelzőkar mozgatására egy hajtóművel vannak ellátva. Itt újból fölemlítem, hogy az (F) emeltyűnek indukálóáram által létesített leejtése a «szabad» állást és a (H) emeltyűnek az egyenáram által való leejtése a «tilos» állást hozza létre. Mindegyik vágány I. és II. számára egyegy az előbbiekben leírt kontaktusátkormányzó készülék (11., 12. és 13. ábra) van berendezve, melyek a kapcsolási vázlatban a hozzátartozó vágánynak megfelelően I. és Il.-vel vannak jelölve. A 11., 12. és 13. ábrákban alkalmazott jelölésnek megfelelően az egymásután átfordítandó kontaktuslemezek (v) és (w)-el vannak jelölve. Az elektromágnesek, melyek a (v) és (w) kontaktuscsoportokat egymásután átkormányozzák, az áramképletek világossága kedvéért (mv) és (mw)-vel vannak jelölve; végre az eredeti helyzetbe való visszavezetést létrehozó mágnes (mz)-vel van jelölve. A (v) és (w) csoportok mindegyike az arabsszámokkal 1-től 13-ig jelölt kontaktusokkal van állítva. Mivel ezen számok a kapcsolási vázlatban más részek megjelölésére is szolgálnak, a leírásban ezen kontaktusok következőleg lesznek megjelölve: pl. az (I) készülék (v) lemezének (8) kontaktusa így lesz jelölve: «(Iv8)» stb. Az egyszerű arabsszámok az