15922. lajstromszámú szabadalom • Szögfogak marására szolgáló szerkezet fogaskerék marógépekhez

ton forgó (t) kerék által a rúd utolsó fogára gyakorolt nyomásnak engedve, például a fölső helyzetből az alsóba elmozogni kényszerül, miközben a (v) forgattyúk segélyével, melyek most semmi által sem akadályoztatnak forgásukban, önmagával párhuzamosan vezettetik. Az (u) fogasrúd átlengése a fölső helyzetből az alsóba, illetőleg megfordítva, állandóan azon időponttal esik össze, a melyben a megmunkálandó munkadarab a fogak szögalakjának előidézésére mozgási irányát megváltoztatja és hacsak a munka megkezdésekor a marót és a munkadarabot tartó mindkét supportot egymáshoz képest helyesen állítjuk be, a fogak töréspontja mindenkor a fogszélesség közepére fog esni Mihelyt az (u) fogasrúd egyszeri átlengetése fölülről lefelé, illetőleg megfordítva, végbement, a (t) fogaskerék is tovamozog az (u) rúdon a már föntebb leírt módon a nélkül, hogy forgásirányát megváltoztatta volna, mindaddig, míg a maró a megmunkálandó tárgy egész szélességén át nem haladt. A tárgy ezután, miután a gépet megállítottuk, annyira elmozgattatik hosszirányban, illetőleg sugárirányban, hogy a maró új fogközt marhasson. Miután (y) fogasrudat (v) forgattyúk magukkal viszik, ez utóbbiak azonban e föladatot csak addig teljesíthetik, a míg az (u) fogasrúd a (t) kerék által szilárdan alátámasztva van, ennek következtében a súrlódási ellenállás és egyéb általa legyőzendő ellenállások miatt ezen (y) rúd mozgása azonnal megszűnik, a mint a (v) forgattyúk szabadon elforoghatnak, tehát a mint az (u) fogasrudat utolsó fogának segélyével az egyenletesen forgó (t) kerekek lefelé vagy fölfelé magukkal viszik. Ha az (u) rúd teljesen az alsó, illetve fölső helyzetébe jutott ennek a kerékfogához legközelebb fekvő tehát második foga kapaszkodik ismét a (t) kerékbe és ez által a (v) forgattyúk további elforgását meggátolja. E pillanattól fogva (t) kerék a fogasrudat újból, de ellenkező irányban viszi magával. Ez által természetesen egyszersmind az (y) fogasrúd is előbbi irányával ellenkező irányban tolatik el, tehát mialatt (a) maró változatlan irányban és állandó sebességgel forog tovább, a marandó munkadarab az előbbivel ellenkező irányban mozgattatik. Hogy az (u) fogasrúdnak lefelé vagy fölfelé való átlemlítése közben megakadályozzuk azt, hogy a (v) forgattyúk pl. a forgáscsap kikopása következtében a pontosan párhuzamos helyzetből kimozduljanak, a (v) forgattyúk a mint az a rajzban is föl van tüntetve fogaskerekekké vannak alakítva és a (w) fogasrúd által, melybe valamennyien egyszerre kapcsolódnak, pontosan egyidejű forgásra kényszeríttetnek. A (w) fogasrúd előnye főkép azon időpontban nyilvánvaló, midőn a (v) forgattyúk függélyes helyzetüktől már nagy mértékben eltérnek, tehát midőn az (u) fogasrúdnak főkép, ama vége, mely az átfordítás alkalmával nem áll kapcsolatban a (t) kerékkel, bizonyos mértékben önmagának van átengedve. A (v) forgattyúk, illetőleg fogaskerekek által tova vitt (y) fogasrúdnak hosszirányú eltolódása alkalmával ezzel együtt (w) fogasrúd is ugyanazon sebességgel halad tova. Ezen mozgás alatt tehát, (y) rúdhoz viszonyítva relatíve nyugalomban van és helyzetét (y) hossztengelyéhez képest csak akkor változtatja meg, ha (v) forgattyúk forognak. Mivel (u) fogasrúd sohasem halad végig teljes hosszában a (t.) kerék fölött, tehát mivel a (t) kerék relatíve az (u) fogasrúdnak mindig ugyanazon például az 1. ábrában a jobboldali, utolsó fogán gördül (v) kerekek mindig csak egyik fél kerületükön fejlődnek le a (w) rúdon és pedig előbb az egyik, azután a másik félkerületen s így tovább A (w) rúd tehát az (y) rúddal együtt szabályosan ide-oda mozog és ehhez való helyzetét csak csekély, a (v) forgattyúk illetőleg kerekek által előírt mértékben változtatja. A rajzban bemutatott (rl) szupport, mely a maratásnak alávetett fogaskerekek megerősítésére szolgáló (pl) síktárcsával van fölszerelve, a függélyes (kl) tengely körül tehát vízszintes síkban, beállítható, úgy hogy ezen gép segélyével nemcsak hengeres, úgynevezett homlokkerekeket, hanem kúpkere-