15855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mótorkocsik elektromos akkumulátorainak föl- és lerakására és egyéb módon való kezelésére

- ö asztal fölött a kocsiból kihúzza vagy abba i betolja. Az (I) tartók (18., 19. és 20. ábra) fémkeretekből állanak, melyek végeiken a rakodóasztal fölső fölületén lévő, (i il) vágányokon futó (j jl) kerekekkel vannak ellátva. Mindegyik keretnek (k) oldalkarjai vannak, melyek az akkumulátorokat tartalmazó szekrényt a kellő helyzetben tartják. A (J) tartók azonkívül az egyik vagy mindkét végükön (Z) rögzítő furatokkal vannak ellátva, melyekhez két irányban lejtő síkok vezetnek, mint azt a (19. ábrán látható) pontozott (vl v2) vonalak jelzik. A kúpos végű (T) rögzítő csap egy (V) emelővel van összekapcsolva és a (tl) spirálrúgó mellett az egyik (U) keretbe be van eresztve. A (V) emelő a (W) c:ap körül foroghat, alsó végén egy (w) vonórúddal van ellátva, mely egy munkás által könnyen kezelhető (Y) kikapcsoló emelőhöz vezet. Ha a tartók a rakodó sajtóval szemben fekvő ponthoz érkeztek, a (T) csap a (Z) furatba fogódzik és a tartót addig rögzíti, míg az előbbit a munkás az (Y) kikapcsoló emelő segélyével ki nem kapcsolja. Az akkumulátorokat tartalmazó szekrényeket a rakodó asztalokról vagy állványokról a 21—23. ábrán látható szerkezet emeli le és szállítja rendeltetési helyükre. A 21. ábrán (Bl) egy futódaru, melynek (C) futó kerekei a töltőhelyiségben (Al) síneken a kellő magasságban elhelyezett pályákon futnak. A rakodó asztal a töltő helyiségen egész hosszán végig nyúlik, a rakodó asztalhoz állítjuk a megrakandó és kiürítendő kocsikat. A (Bl) darú, melyet a fölhúzó készülékkel együtt szállító készüléknek nevezünk, a megtöltött akkumulátorokat a rakodó asztalra állítja, a kimerült akkumulátorokat pedig a rakodó asztalról fölemeli és a töltő állványokba viszi. Az (OJ Of 0? CMr

) töltőállványok egyenlő magasságú és a töltőtérben párhuzamos sorokban elhelyezett erős asztalok. A (Bl) darú annak előre és hátrafelé mozgatása czéljából egy (D) motorral van összekötve és egy bizonyos számú (H2) fölhúzóval bír, úgy hogy bizonyos számú töltőállványhoz egy-egy fölvonó tartozik. Mindegyik (H2) tölhúzó négy (h2) szögletvassal ellátott (h hl) keretből áll, melyek a függélyes (Gf Gf Gf Gf) vezetékekben mozognak, melyek a darú-állványon vannak megerősítve és a darú-állványtól lefelé nyúlnak. Mindegyik fölhúzó egy pár forgatható (11 Jl) fogóval van ellátva, melyeknek (il i2) végei befelé görbülnek. A fogók fölső végei rövid (G1 gl) karokkal vannak kapcsolva, melyek — ha maguk nem elég nehezek — oly módon terhelhetők súlyokkal, hogy akkor, ha a (Kl) fölvonókötél laza, a (Gl gl) karok lesülyednek és a fogók alsó (il il) végeit kifelé forgassák. A (Bl) darunak az egyes fölvonókhoz tartozó és az (el) alapzaton elhelyezett egy-egy (Ml) fölvonó motorja van, mely motorok mindegyike egy-egy (NI) fölhúzó dobbal van összekapcsolva. A (Kl) kötél egyik vége a megfelelő (NI) dobhoz, másik vége a (gf) tagokhoz van megerősítve, melyek az (II Jl) megfogok (Gl gl) karjainak végeit kötik össze. Az ugyancsak az (NI) fölhúzódobon megerősített (Ll) kötél a (H2) fölhúzóval van összekötve, melyben a fogók forgathatóan vannak megerősítve. A kötelek nincsenek a dobnak megfelelő pontján megerősítve, az egyik (Kl), a másikkal szemben a dob kerületén bizonyos fokig el van tolva. Minthogy a (Kl Ll) kötelek egyenlő hosszúak és fölső végük oly módon van a dobhoz odaerősítve, hogy az egyiknek vége a másik végétől bizonyos távolságban van, ennélfogva következik, hogy ha az (NI) dobot a kellő értelemben forgatjuk, egyideig az (Ll) kötél vezet és pedig mindaddig, míg a kötél teljesen le nem tekerődzött és hogy ennek megtörténte után — ha a dobot ugyanabban az értelemben tovább forgatjuk — a (Kl) kötél is föltekerődzik az (NI) dobra, minek .továbbá még az a következménye is, hogy az (II Jl) fogók alsó végei a (B2) szekrény alá fogódznak, mely utóbbit a (H2) fogók segélyével a kellő magasságra emeli, mi által a (D) motor a szállító készüléket mint egy egészet mozgatja, míg a szállítókészülék a töltőállvány amaz asztala fölött