15760. lajstromszámú szabadalom • Wattóra számláló

Iából két (Al A2) toldat nyúlik ki, melyek két (C C) tekercset tartanak. E tekercsek középső nyílással bírnak s úgy vannak elrendezve, hogy a mérendő, illetve regisztrálandó áram átmenjen rajtuk. A tekercsek a kerettől izolálva vannak és egymással asztatikusan vannak összekapcsolva. (B) orsón (D) tekercs foglal helyet, mely két egymással asztatikusan összekötött részből áll. E tekercs a (C C) tekercsek közép nyílásába nyúl, a melyek így a (D) tekercs számára mágneses teret képeznek és azt (B) orsójával együtt kényszerítik, hogy bizonyos kilengést végezzen. (D) tekercs újezüstből vagy más nagy ellenállású fémből van és előnyös a rajzban föltüntetett alakkal kiképezni. (B) orsó fölső végén, illetőleg fölső végéhez közel (E) ebonittömb foglal helyet, melyre (D) melléktekercsnek két (b bl) kapcsa van szerelve. E két kapocs mindegyikéhez vékony (b3), illetve (b4) fémszalag van erősítve, mely körülbelül 0-0254 mm. vastagsággal bír és (E) ebonittömb egy része körül van csavarva, mint a 3. ábrán látható. Mindenik (v3 v4) szalag a két (F) sodronyrúgók egyikének végéhez van erősítve s ez utóbbiak a beállítható (G) fém-rugókhoz csatlakoznak. Ezen (G) rugók képezik a mellékáramkör kapcsait és (N) ebonittömbön vannak megerősítve, mely utóbbi a főkeretnek (a) karján foglal helyet. (G) rugók (g) állító-csavarokkal bírnak, melyekkel a (D) tekercset forgató erő megváltoztatható és a helyes mértékre beállítható. (G) rugókkal kapcsolatban, ha szükséges, segédellenállások is alkalmazhatók, de ezek rendesen nem szükségesek még 230 Voltos világítási czélokra szolgáló áramkörökben sem, föltéve, hogy (D) tekercs, mint föntebb említettük, újeziistből vagy más nagy ellenállású fémből való. (B) orsóra, alsó végéhez közel, (b5) kar van szerelve, melynek szabad végéhez a könnyen forgatható (I) kilincs csatlakozik, mely (J) vízszintes tárcsának (j) fogaiba vagy mélyedéseibe kapaszkodhatik. (J) tárcsa szilárdan íil (Bl) tengelyen. Az elrendezés olyan, hogy (D) tekercs szögelmozdulását csak egy irányban közli (J) tárcsával, a nélkül, hogy ez utóbbi a tekercs visszainenetele alkalmával befolyásolva lenne. Egy másik (Jl) forgatható kilincs oly módon van a főkeretnek (al) karjára erősítve, hogy (J) tárcsa visszaforgásának ellenáll. Ezen előnyösen nem mágneses anyagból való tárcsa aránylag kis súlya mellett nagy tehetetlenségi nyomatékkal bír. (D) tekercsnek kimozgását (d) ütközők határolják, melyek a (C C) tekercsek nyílásainak falához ütődnek; azonban bármely más tetszőleges ütköző elrendezés is alkalmazható. (J) tárcsa alatt (Bl) orsóra (K) tárcsa van ékelve, mely vasból, aczélból, vagy más mágneses anyagból készül és egy kis patkóalakú permanens (L) aczélmágnes sarkai között forog. Ezen mágnes pólusai úgy rendeztetnek el, hogy fölületük nagy részével köz vetetlen közelében feküsznek a mágneses tárcsának, azonban egymással nem állanak szemben. Ez által bizonyos erősségű permanens mágnes számára a mágneses sűrűség a vastárcsában maximum, a levegőben minimum. (L) mágnes (1) tartón áll. mely megengedi a polusoknak a (K) tárcsa közepére vonatkoztatott beállítását. Ezen elrendezés folytán a beállítás után állandó erő lép föl, mely (K) tárcsa minden elmozdulásának ellene működik. A (Bl) orsón alkalmazott (M) csavarmenet a megfelelő számláló, vagy regisztráló szerkezet működtetésére szolgál, mely a rajzban nincs föltiintetve, mivel az bármely tetszőleges és megfelelő szerkezet lehet. A fönnemlített óramű egyrészt arra szolgál, hogy a mellékáramkört a főáramkörrel, (melynek elektromos energia fogyasztása mérendő), összekösse, másrészt, hogy az áramkört elég hosszú időre (2 vagy 3 másodpercz) zárva tartsa arra, hogy a tekercs teljes megengedett kilengését elvégezhesse. Az ezen czélra szolgáló szerkezetek azonban már ismeretesek. A 4. ábrának schematikus rajzában (0 01) jelölik fővezetéknek a (02) lámpák táplálására szolgáló sodronyait; a (C C) tekercsek (c cl) sodronyok által vannak a fővezetéknek (0) sodronyával kapcsolatban, míg egy-