15760. lajstromszámú szabadalom • Wattóra számláló
mással (c2) sodrony köti össze őket. A (C C) tekercsek között elrendezett (D) tekercs (dl) sodrony által (e)-vel és (dá) sodronynyal, (N) óraművel áll kapcsolatban. Az óramű (n) áramkikapcsolóval van ellátva, a mely az óramű által (d3) kontaktus felé mozdíttatik s ez viszont (d4) vezeték által a fővezetéknek (01) sodronyával áll összeköttetésben. Ha az áramkör nyitva van, úgy (F F) rugók hatása (D) tekercset mindaddig forgatja, míg a (d) ütközők egyike a (C C) tekercsek bizonyos belső falához nem ütközik. Ha azonban a mellékáramkör ezen zárásakor áramerősség hat a mérőkészülékre, vagyis ha (C C) tekercseken áram megy át, úgy az áramoknak kölcsönhatása a (B) orsóban oly forgató nyomatékot létesít, mely a Wattok számával arányos. (B) orsónak bekövetkező forgása (I) kilincs segélyével vitetik át (J) tárcsára, minek következtében mindkettő ugyanazon sebességgel forog, mindaddig, míg (D) tekercsnek kilengését (d) ütközők meg nem akasztják. Rögtön ezután az óramű megnyitja a (D) tekercs potencziál-áramkörét, úgy, hogy az visszajöhet kezdő állásába, míg a (J) tárcsa forgását mindaddig folytatja, míg csak a vonzóhatás folytán nyugalomba nem jön, mi a (K) tárcsában föllépő hiszteretikus veszteség által van föltételezve. (F F) rugók feszültségének megfelelő beállítása által (J) tárcsa kilengési szöge azon Watt-számmal arányossá tehető, mely a megfigyelés ideje alatt fogyasztatik. A rugók megfelelő feszültsége a készülék beállítása alkalmával kísérletek útján határozható meg. Megjegyzendő, hogy jelen találmány nem szorítkozik a fönt jelzett rúgó-szerkezet specziális alakjára, mivel más elrendezések is alkalmazhatók, pl. oly spirálrugók, a milyenek rendesen alkalmaztatnak elektromos műszereken. A mérőkészülék állandósága növelhető az által, hogy a mellékáramkör ellenállását növeljük, vagy hogy a (D) tekercsek kilengési szögét kisebbítjük, vagy (L) mágnest erősebbel cseréljük ki, vagy sarkait (K) tárcsa széléhez közelebb helyezzük. Nagy áramerősségeknél az (F) rúgó feszültsége csekély befolyással van a leolvasásra, úgy hogy pontos eredményt nyerünk akkor is, ha a fönti módok egyikén először nagy áramerősségre állítjuk be helyesen a készüléket, pl. az által, hogy a mágnest eltoljuk és aztán az (F F) rugókat (g) csavaroksegélyével megfelelóleg mindaddig megerősítjük. míg a csekély áramerősségek is pontosan jelez tetnek; ezután a mágneseket újra beállítjuk nagy áramerősségre, hogy a rúgófészültségekben való esetleges különbözeteket kiegyenlíthessük, s végül újra csekély áramerősség mellett állítjuk be a készüléket, úgy hogy az minden adott határokon belül előfordulható áramerősséget a gyakorlatnak megfelelóleg pontosan és helyesen mutasson. Mivel azon fékezőerő, melyet a (K) tárcsában föllépő hiszteretikus veszteség idéz elő, állandó és az áramerősségtől, — ellentétben azon elektromágneses fékszerkezetekkel, melyek az eddig ismert módon vörösréztárcsákkal bírnak, — független, ennek következtében a találmánybeli mérőeszköz igen pontos adatokat nyújt még a legkisebb áramerősségeknél is, a melyeket egyáltalán megmutatni, illetőleg mérni képes, mivel a különböző súrlódó erők aránylag állandóan kicsinyek maradnak. Mivel az újezűst koefficziensei és a vas ban föllépő hiszteretikus veszteség igen kicsiny, így az új mérőkészüléknek hőegyütthatója is kicsiny. Mivel továbbá a mellékáramkör legföljebb csak három másodperczig van zárva s azután egy perez további részén át nyitva marad, úgy a potencziáláramkör ellenállása csak 500 Ohm lehet a potencziál-áramkörben bekövetkező, átlag egy Watt veszteséggel a főáramkörnek 100 Voltnyi feszültsége mellett. Azonban még ezen veszteség csökkenhető az által, hogy a megfigyeléseket hosszabb időközökben végezzük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Wattóra-számláló, melynél egy mozgatható mellékkapcsolású tekercs egy a
