15711. lajstromszámú szabadalom • Forgó petróleum-mótor

lengését idézik elő, tehát a (Q) tengelyeket is mozgatják. Ez a mozgás az (0) elosztó­emelőkre vitetik át. Az utóbbiak a szelep­rudakon levő ütközőket képező csavarházak között foglalnak helyet és ennek következ­tében mozgásuknál a szelepeket a beszíva tásnál és kifuvatásnál nyitják és zárják. A gyújtás elektromosság által történik. A (1)2) gyújtók (I. a 3. ábrát) a szelepház és henger között az (A2) elosztó csövekre van­nak szerelve. Mindegyik (1)2) gyújtónak egy vörös rézből készült, kontaktusrugója van. Ezek a kontaktusrugók a szelepházon al­kalmazott fix kontaktusokon csúsznak, a két­féle kontaktusok egy indukcziócséve másod áramkörébe van kapcsolva. A tengelyen a (D) toldat és az (A7) csap­ágy között van az indukczió cséve elsőd áramkörének áramszakítója. Ez az áramsza­kító két részből áll: 1. a mozgatható rész­ből, melyet a (D) toldatra csavarolt (D4) ebonithenger ós az erre szerelt a (1)5) fo­geskerék képez, 2. a fix részből, melyet a három tagú (I)B) bronzszekrény és a (D8) rugó alkot. Ez a bronzszekrény a mótor csapágyának külön (D7) karimáján gyönge súrlódással forog. Tengelyirányú elmozdu­lását négy (P3) ütközőcsavar gátolja meg, melyek a karima egy hornyába fogódzanak. A burkolat belsejében egy vagy több (08) áramszakító rúgó van alkalmazva. Ha a fo­gaskerék egyik vagy másik foga a rúgót fölemeli, ez a rúgó az elsőd áramkörét zárja és az áram a rugón megy át. Ha a fogas­kerék foga a rugót elereszti az áramkör hirtelen megszakad és a másodáramkörben a megszakadási szikra keletkezik. A bronz­ból készült részt a tengelye körül el lehet forgatni, erre a czélra a forgantyújával a gépész kezeügyébe eső(D9) emelő szolgál; az emelő egyik értelemben történő forga­tásával a megszakadási és így a gyúj­tást végző szikrát késleltetni, másik érte­lemben történő forgatásával pedig siettetni lehet. Az elektromosságot egy kis akkumulátor vagy a mótor által forgatott generátor szol­gáltathatja. Az egyes szelepháznak a közös kifuvató 3 -kamarával közlekednek. Ezt a kifuvató ka­marát egyrészt a szelepházakkal kapcsolt, hengeralakú (a) koszorú képezi, melynek egyik végén egy karimája és az adott eset­ben hat sugárirányú bordája van, úgy hogy a henger föliiletén hat mélyedés keletkezik (I. az 1..és 5. ábrát). Ez a koszorú a szelep­házakkal és hengerekkel egy darabból van öntve. Az (a) henger hat szárnya és karimája a (c) kifuvató kamara belső föliiletén csúszik. A (c) kamara nyílásában két (cl) gyűrű­alakú lemez van alkalmazva, melyeket a gyűrűk sugarával körülbelül 45°-os szöget képező (cll) keresztfalak kapcsolnak össze. Az (a) koszorúra melegen a (Pá-) abron­csot húzzuk föl, mely a koszorút egész szé­lességén lefödi. Ez az abroncs aczélból ké­szült és kimart (P5) hasítékokkal vau ellátva, melyek az (a) koszorú sugarával ugyancsak körülbelül 450 MIS szöget képeznek és ellenkező értelemben hajlanak, mint az előbb leírt le­• mezek. A lemezek és hasítékok tehát egy­másra merőlegesek. Ha a gázok kifuvatnak. azok a kifuvató kamarákban kiterjednek, tehát a reakczió által hasznos munkát végeznek és a gépet forgatják. Ez a munka a kifuvatás idősza­kának fele alatt végeztetik, tehát az alatt míg a mozgó a koszorú (P4) abroncsának (P5) hasítékai a fix (c) kamara (cll) lemezeivel állanak szemben. A gáz az időszak második részei alatt munka végzése nélkül fuvatik ki. Ez azért szükséges, hogy a dugattyú mögött elégett gáz hátra ne maradjon és hogy ily módon a gázkeverék beszívatása lehetetlenné ne váljék. A fix (b) tengely két részből áll, hogy a merev hajtórúdat, melynek csapágya egy darabból készül, a tengelyre föl lehessen húzni. A kenés eme fix tengely segélyével történik, mely üreges és végén a (P5) tö­mítő szelencze által el van zárva. A ten­gelyre szerelt (P7) olajtartályból az olajat a tengely üregébe vezetjük. A hengerek, hajtórudak stb. kenésére szolgáló olajat a tengelynek a forgattyú felé eső végén alkal­mazott, mintegy 4 mm. átmérőjű (P8) ve­zetékek vezetik a kenendő fölületekhez. A

Next

/
Thumbnails
Contents