15602. lajstromszámú szabadalom • Folytonos üzemű dróthúzó gép

— 3 — (Dl) csapágyai foglalnak helyet, a magasabban fekvő (C2) kiemelkedés pedig a (D2) hajtószíjdobbal fölszerelt tengely további csapágyainak elhelyezésére szolgál. (E) jelzi a gép két oldalán alkalmazott öt-öt húzódobot. melyek előtt a forgó (1). dióthúzó pofatartók fekszenek. (El) a húzódobok tengelyeit, (P) a (B) karimán alkalmazott csapágyakat jelzi. A gép két oldalán lévő (El) tengelyek között alkalmazott (c2) fölűleteken egy-egy (Dl) csapágy van, melyek a (D) tengely ágyalására szolgálnak, a (1)1) csapágyak két oldalán egy-egy az (El) tengelyek hajtására szolgáló (El) és (F2) kúpkerék van fölékelve. Ennél a berendezésnél a (D) tengely két oldalán eső két (Gl) tengely egyikére ékelt fogaskerék a (D) főtengelyre ékelt egyik fogaskerékre lefelé, a másik (El) tengelyre ékelt fogaskerék pedig a (D) főtengelyre ékelt másik fogaskerékre fölfelé irányult fognyomást gyakorol, a két fognyomás kiegyenlíti egymást, úgy hogy a (D) csapágy teljesen tehermentesül. A tartályokon lévő (E) tartókarok a forgó (1) húzópofatartó (h) csapágyainak és a (Hl) hajtótengely (hí) csapágyainak szerelésére szolgálnak, mely hajtótengelyre a (h2) fogaskerekek vannak ékelve. Mindegyik tengely hajtása a másiktól függetlenül a megfelelő (H2) korongok segélyével történik. A 6—9. ábra szerint a húzópofatartónak hengeres (II) szára van, mely az (I) fogaskerékkel egy darabból készül és az (i) dróthúzópofa elhelyezésére szolgáló berendezéssel van ellátva. A (h) csapágy a 7. ábrán metszetben látható, a levehető (i) golyópályák a rajzok szerint a csapágy és az (I) fogaskerék hátsó fölűlete között foglalnak helyet. A csapágy, a fogaskerék és a golyópályák sugárirányban föl vannak hasítva, mely hasítékon a drótot oldalt be lehet vezetni. Az (i) húzópofákat már előbb fölhúzzuk a drótra, úgy hogy azok egymástól kellő távolságban legyenek (11. ábra) azután a húzopofákat a megfelelő tartókban helyezzük el, a drótot pedig egyidejűleg a közbeeső vonódobokra föltekerjük, mint az 1. és 11. ábrán látható. A 9. és 10. ábra egy a külső oldalán levehető karimával ellátott húzódobot ábrázol, melynek karimáján -a szokásos (Eli) aczélgyűrük vannak alkalmazva. (J) a motolladob, melynek (Jl) emelőberendezése van, hogy a fölmotollázott drótot elkészülte után ki lehessen emelni. A (K) dobtengely a (Ki) talpcsapágyba van ágyazva, mely a 4. ábra szerint a kapcsolótengely (k) ágyával, valamint a (kl) szögvassal van fölszerelve és melyet a gép ágyának egyik mellső szögletén csavaroltunk föl. A (.1) kapcsolótengely a dobot a (Jl) fogaskerekek közvetítésével hajtja, az (M) kapcsolását pedig az (N) vagy (NI) kéziemelő működteti. A két kapcsolótengelyt a középső hajtótengely az (0) fogas, illetve (01) kúpkerekek segélyével hajtja, ezek a fogaskerekek az ágy (Cl) része fölött foglalnak helyet, mely rész az ágy főrészének végen az utóbbi hosszanti hézagára merőlegesen van alkalmazva, úgy hogy a mellékrész a főrész merevítésére szolgál. A motolladob és (H2) korongok megindítására és megállítására szolgáló (N NI) kapcsolóemelők lehetővé teszik, hogy a húzópofák és az azok között lévő hengerek a gép két oldalán egymástól függetlenül legyenek működésbe hozhatók, továbbá hogy a gép ezen oldalán a húzópofákat és a drótot be lehessen állítani és ily módon a húzást meg lehessen kezdeni. A (c) hézag fölött lévő (c2) részekre csavarolt csapágyak a gépet eléggé merevítik és a gép üreges (B) részét megvédi attól, hogy a számos és gyorsan forgó fogaskerekek a (B) részben erős rezgéseket létesítsenek. Az ily rezgések a szükséges nagy sebességnél rendkívül hevesek, de a gépagy szerkezete eme rezgéseket kellő módon csillapítja. A húzódobok sebessége — mint az az 1. ábrán látható, — a következő módon tehető különbözővé. A (J) motolladobhoz legközelebb eső két húzódob (El) tengelyére egyenlő nagyságú kúpkerekek vannak fölékelve, de az első dob nagyobb, mint a második. A harmadik