15537. lajstromszámú szabadalom • Javítások tengelyregulátorokon

Megjelent 18í>9. évi szeptember lió 7-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15537. szám. Ve/l. OSZTÁLY. Javítások tengelyregulátorokon. KNOLLER RIKÁRD MÉRNÖK BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 deczember hó 3-ika Elsőbbsége 1898 aug. 2-ától kezdődik. A jelen találmány tárgyát oly tengelyregulátorokon eszközölt újítások képezik, melyeknél a lendítő tömegeknek és az ezeket befolyásoló rugóknak kilengései a rotáczió síkjába esnek; ezen újítások azt czélozzák. hogy az ily regulátorok egyenetlenségi foka tetszés szerinti nagy kilengések közt folyjék le bizonyos ezélszerűnek talált törvény szerint. A találmány tárgya a mellékelt rajzban néhány foganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra egy közönséges tengelyregulátornak schematikus elrendezése. Ily tengelyregulátorok már elvileg is labilis természetűek, úgy hogy azokat csak kis kilengések számára és ekkor is csak tökéletlenül stabilizálhatjuk, a mint ezt a 2. ábrában bemutatott diagramm mutatja, melyben a regulátornak a rúgók különböző feszültségeinek megfelelő különböző jellemző görbéi vannak föltüntetve, melyeknek abscisszái a regulátorkilengéseket, ordinátái pedig a megfelelő ford ulatszámokat ábrázolják. A fordulatszámok görbéje az (P) rúgó bizonyos feszültségének megfelelően legyen (o o); ezen görbe a regulátor (m) középállásánál (vagyis azon állásnál, melyben az (a) rúgókar a rúgótengelyre merőlegesen áll) egy astatikus ponttal bir és mely innen mindkét oldah'a labilisan fut le, vagyis a regulátor csak bizonyos fordulatszámnál marad egy a középálláshoz igen közel fekvő állásban egyensúlyban, míg az minden más fordulatszámnál a löket határolásáig leng ki. l - l görbe nagyobb rúgófeszűltségnek felel meg és a regulátor teljes labilitását mutatja. A rúgó megeresztése által 2—2 és a 3—3 görbék jönnek létre, melyek mutatják, hogy a regulátor középállásához közel kis statikus kilengési terekkel bír, melyeket kétoldalt kizárólagosan labilis szakaszok határolnak és melyek annál kisebbek, minél kisebb a nekik megfelelő egyenetlenségi fok. A regulatoroknak ezen labilis magatartása leginkább nyomásnak alávetett rúgók alkalmazásánál, legkevésbé pedig húzásra igényelt, befogott (E) végű rövid rúgóknál mutatkozik. Ha a rúgók alkalmazásuknak nem egész terében arányosak a deformácziókkal, minek ellenkezője eddig föltételeztetett, akkor ezen körülmény a jellemző görbéknek a feszültség változása által ki nem egyenlíthető elgörbítését vonja maga után. Hogy tehát közönséges elrendezésű, de egészen statikus regulátorokat kapjunk, vagy nagy közepes egyenetlenségi fokokat vagy igen kis kilengéseket, — és ily módon kis