15537. lajstromszámú szabadalom • Javítások tengelyregulátorokon

munkaképességet is —kell fölvennünk; ekkor azonban a regulátor (leggyakrabban előforduló) középállásában lanyhán szabályos, míg nagy teherváltozásoknál túlérzékennyé lesz és könnyen lengésbe jön. A rúgófeszűltségnek kis fokozása —• esetleg a fordulatszámnak pontos beállítására — elegendő, hogy azt a végállások közelében labilissé tegye; a regulator ekkor nagy teheringadozásoknál a lökethatárolásokhoz való többszöri hozzáiitődés után jön nyugalomba. Ezen, a gyakorlatban is tapasztalt magaviselettel ellentétben az alábbiakban leírt regulátoroknak a következő föltételeknek kell eleget tenniök: A statikus regulatoroknak nagy kilengési határok között nem szabad változó jelleggél birniok, vagyis a labilis középső és végállásoknak kizártaknak kell lenniök. Az egész kilengési térben egyenletes egyenletlenségi fokokkal vagy a végállások közelében erősebb, a középső állásokban gyöngébb és esetleg a vezénymíível való összeköttetés szerint az egyik kilengési félben legtöbbnyire a kisebb töltésnek megfelelőében valamivel nagyobb stabilitással kell birniok és végül: Eleget kell tenniök ezen föltételeknek akkor is, ha a rúgók a pontos arányosságtól eltérnek. A 3. ábra a jelen találmány szerint elrendezett tengelyregulátornak schematikus képe. A 4. ábra a megfelelő kilengési diagramm. A regulátorszekrényben (m)-nél forgathatóan ágyazott (S) lengő tömeg nem áll közvetlenül összeköttetésben az (F) rugóval, hanem az (a) regulátorkaron csuklósan elrendezett (b) tag segélyével, melynek rövid (bl) karja a rúgóval csuklósan van összekötve. míg a hosszú (b2) kar vége a (cl)nél forgathatóan ágyazott (c) vezető rúd segélyével körívben vezetődik. Ha ekkor a középállásban a (c) vezető rúd az (a) emeltyűkarral párhuzamosan és ha ekkor a (bl) kar a rúgótengelvbe esik, akkor a középállás közelében a regulátor jellege ugyanaz, mint a közvetlenül bekapcsolt rugókkal biró közönséges elrendezéseknél ; nagyobb kilengéseknél azonban a regulátor mindkét oldala fölé mindinkább stabilizálódik, a mikor is a stabilizálódások nagysága főképen a vezeték rúdnak hosszától függ, Ezáltal lehetséges, hogy nagy kilengési határok között ugyanazon vagy a két végállás fölé nagyobbodó stabilitást érjünk el. Ha a (c) vezetékrúd (cl) fi\ pontját a rúgótengellyel párhúzamosan elállítjuk, akkor a jellemző görbe egyenletesen görbíttetik föl és le vagyis a- stabilitási fok a középállásnak két oldalán egyenlőtlenül oszlik el. A (cl) fix pontnak a rúgótengelyhez képest merőleges elállítása ellenben a görbének az (m) középső pont körül való elforgatását, vagyis az átlagos egyenetlenségi foknak illetőleg megváltoztatott rúgófeszűltségnél ugyanazon egyenetlenségi fok betartását eredményezi. Ugyanezen eszközökkel lehet a rúgóerőknek a pontosan arányos lefolyástól való eltérését is kiegyenlíteni. A (c) vezetékrúd egyidejűleg a regulátormozgásnak a vezetékrészekre való átvitelére is szolgálhat. Hasonló stabilizáló hatást gyakorol a rúgónak harántmerevsége (hajlítási szilárdsága) is, ha a rúgó pl. (E) végének rögzítése által (1. és 3. ábrák) meg van akadályozva abban, hogy a két rúgóvég összeköttetésének vonalában egyenes vonalban helyezkedjék el • ez azonban csak kivételesen czélirányos nagy átmérőjű és kis szabad hosszal biró rúgóknál ily esetben aztán a befogott (E) rúgóvégnek elforgatása és haránteltolása által érhetjük el a hatásoknak hasonló szabályozását, mint a 3. ábrabeli elrendezésnél. Az 5. ábra a regulatornak oly elrendezését mutatja, mely az elmondottak alapján készül és mely két csúklónak elhagyása következtében a stabilizáló hatás befolyásolása nélkül jóval egyszerűbb a 3. ábrabeli elrendezésnél. Az (F) rúgónak egyik vége (E)-nél be van fogva, míg másik vége a (b) közbenső darabbal van összekötve, melynek (b2) karja a (cl)-nél forgathatóan ágyazott (c) vezetékrúd segélyével körben vezettetik. A (c) vezetékrúd minden esetben a (cx) görbe vezetékkel helyettesíthető (6. ábra),