15523. lajstromszámú szabadalom • Szélmótor

- 2 -Czok segélyével a már leirt módon a vitorla táblákat mindenkor olyképen fordíja el, hogy azok a (P) vitorlához a rajzon föltüntetett ugyanazon állásba jönnek, vagyis az (L6) vitorla, a mely a (P) vitorla irányában vau, ezen irányt jobbról balra ferdén átszelő állásába jut, miáltal a szél neki feküdvén a vitorlát és a vele kapcsolt (M6—J6) gerendát jobbra eltolni iparkodik. Ez a vitorla még a 2. ábra szerinti (L5) vitorla helyére kerül tova mozgása közben a rögzítve álló (R) keréken futó láncz által az ábrában föltüntetett a szél irányához kevésbé ferde állást veszi föl, mert a vitorlatáblával kapcsolt fogaskerék a kifeszített lánczon az óramutatóval ellenkező irányú forgást kénytelen végezni és ez által a vitorlatáblát a szélnek kevesebb fölületet nyújtó helyzetbe hozza. A szél azután méginkább jobbra tolja el a táblát, miáltal az (L4) vitorla állásába jő, a mikor is e vitorla forgásainak irányával épen szembe fuvó szélnek semmi ellentállást sem nyújt. T. i. azt a csekély ellentállást, a melyet ezen vitorla keskeny éle ez esetben mégis képez, e motornál figyelembe nem kell vennünk. Az ezen vitorla után következő két vitorla ez alatt ugyanazon állásokba került mint azt már leírtuk. A szél azokat jobbra eltolja és így mivel egy szilárd keretre van valamennyi vitorla erősítve, azok a nem működő (L4) állásban lévő vitorlát a forgás irányában előre viszik. A láncz mint már leírtam a táblát annak előre haladása közben egyúttal el is fordítja, miáltal az a szél irányát most már balról jobbra ferdén átszelő irányba jut és a szélnek jobboldal fölületét nyújtja. A szél tehát ezen táblát most már balra tolja el és így a forgást irányában előre segíti. A vitorla a többi vitorla forgása által is támogatva most már azon állással, a melyből kezdődőleg kiindulását leírtam, épen az ellenkező irányban (L2)-be érkezett. A láncz által, a kapcsolt fogaskerék közvetítésével elforgattatván, a vitorla állása a kiinduláskor volt állásától annyival különbözik, hogy a szél irányát most már ép ellenkező irányban, de olyan szög alatt mint előbb szeli át. Az a függőleges sík, a melyben a tábla most áll épen merőlegesen szeli azt a síkot? a melyben kiindulásakor állott. A vitorla tábla tovább haladván, mindig nagyobb és nagyobb fölületet nyújt a szélnek úgy, hogy mire (L8) állásba jött már épen merőlegesen áll a szél iránya, mi által annak teljes felületét nyújtja. A szél teljes erővel tolja előre, ugy hogy az csakhamar az (L7) és végül időközben lassanként és átmenőleg a láncz által el is forgattatván, a kiindulási (L6) állásba kerül. Ezen közben a többi vitorlatábla ugyanezen utat és ugyanezen mozgásokat is végzi és így egy folytonos és egyenletes forgást nyerünk. Egyszeri körülforgásuk alatt tehát az egyes vitorlatáblák saját tengelyük körül is egy fél fordulatot végeznek. Ezt az által érjük el, hogy az egyes (KI K8) lánczkerekek kerülete úgy viszonylik az (R) lánczkerék kerületéhez mint 2 : l-hez. (A) árbocz egyrészt (C) perselybe (csapágyba) másrészt (D) fenékbe és azon keresztül haladván (d) alsó fenékbe van forgathatóan beágyazva. Az (A) árbocznak a (D) fenék és (d) alsó fenék közötti részére egy (E) dob van rögzítve, a mely tehát a forgó árbocczal együtt forog. Ezen dobról képezett láncz, szij vagy kötél áttétel segélyével különféle munkát végeztethetünk. Az (A) árbocz forgásának bármely ismert módon való áttétele által ugyanis e motorral lehet szántani, csépelni, őrölni, stb. stb. Ezen szélmótor kocsira is szerelhető. A rajz egy ilyen kocsira szerelt motort ábrázol. A kocsinak kerekei (G H, Gl Hl) rúdja (I) feneke (D). (C) perselyt két-két (o c4) gerendákból és (c4 c5) keresztgerendákból összeállított állvány tartja. Az állvány egyes gerendáit (c2 c3 . . . ..) gerendák még külön is alátámasztják. A kocsifenék alatt (dl d2) oldalfalak segélyével fölerősítve van a (d) fenék. Ha az (A) árboczot fékezni akarjuk, akkor