15508. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szelep

furataiba vau csavarva, míg a rúgó alsó vége a (B) szeleptestbe beeresztett (E csapra támaszkodik. A szelepház fölső (Al) részére az 1. ábra szerint egy (A2) süveg van fölcsavarva, melynek meglazulását, a (2) csavar gátolja meg. A (2) csavar a (D) állítócsavar fölső végét lefödő (A3) zárósüveg rögzítésére is szolgál. Az (A2) süveg, — mint az a 2-ábrán látható — el is maradhat. Az (A3) süveg alsó éle az (A2) süvegre támaszkodik. A (D) állítócsavar elmozdulását az (n2) ellencsavaranya gátolja meg. A szelepház (bü bl) falaiba fölső részén (m) nyílások vannak alkalmazva, hasonló nyílásokat alkalmazunk az (A2) süvegen. Ezek a nyílások arra szolgálnak, hogy a (bO bl) falak között lévő gyűrűs térbe hatoló, innen az (m) nyílásokon az (A2) süvegbe és a süvegből az (n) furatokon át a szabadba kiáramló gőz által okozott zaj tompítható legyen. Hogy a gőz a rúgóburkolatba be ne jusson, a (B) szeleptest fölső fölűlete és az (Al) szelepházrész belső (bl) fala egymásra van csiszolva, azonkívül pedig a jelzett fölületek közé egy tömítőgyűrűt vagy tömítőzsinórt is lehet befogni. Hogy azonban akkor, ha a rúgótokba mégis jutott be gőz, ezt a gőzt könnyen el lehessen vezetni, a levegő pedig a jelzett térbe össze ne nyomassék, a (D) csavarnak, — mint azt már jeleztük — hosszirányú furata van, mely furat fölül az (A3) süveggel közlekedik, úgy hogy a rugótok a külső levegővel közlekedik. A (b) szeleprúdnak föntebb jelzett ágyalása egy (al) gyűrűből áll, melyet az (a6) karok tartanak, eme karok az (A) szelepházzal egy darabból készülnek. (3. ábra) Az (al) gyűrű több ívalakú részből áll, melyek között annak következtében, hogy a megfelelő helyeken az anyagot kivágtuk, (a7) közök képződtek, úgy hogy az ágyalás a hőmérséklet változásoknak megfelelően összehúzódhatik vagy kitágulhat. Az eddig használatos szelepágyalásoknál az a hátrány válik érezhetővé, hogy azok a hőmérsékletváltozás okozta összehúz dásuknál és tágulásuknál alakjukat és helyzetüket megváltoztatják, tehát a szeleprudat nem vezetik pontosan egyenesbe és függélyesen. Ezen hátrányt a jelzett módon berendezett szelepágyalás tökéletesen elhárítja. A (C) második szelepfészek függélyes irányban beállítható, úgy hogy az a nyomás, a melynél a kinyílt szelep ismét elzáródik, pontosan szabályozható. A rajzon ez a második szelepfészek a 4. ábrán látható. Az eddig ismert biztonsági szelepeknél a beállítást oly módon végezték, hogy a szelep kiáramlási terében vagy magán a mellékfészken egy vagy több kibocsájtó nyílást alkalmaztak, melyek nagyságát különböző módon lehet változtatni. A szóban lévő találmány szerint ezek a kibocsájtó nyílások teljesen elmaradnak. Az 1., 2. és 4. ábrán látható állítógyűrűnek külső csavarmeneteibe illenek. A (B) szeleptest egy (B2) karimával van ellátva, mely az első (a2) szelepfészek fölűlete fölött kiáll és ezzel, valamint a (C) állítógyűrűvel (mely a szelep második szelepfészkét képezi,) a kiáramlási kamrát alkotja. Hogy a (C) mellékszelepfészket a kívülről történő beállítás czéljából forgatni lehessen, a második szelepfészek kerületén (n3) fogak, az (a4) szelepházrészben pedig, egy (n4) csavar segélyével elzárható furat van alkalmazva. Ha az (n4) csavart kicsavarjuk, a (C) gyűrűt a furaton átvezetett tű segélyével forgatni lehet, és így magasabbra vagy mélyebbre be lehet állítani. A (C) gyűrűt most már oly módon állítjuk be. hogy a szelep külső (BO) éle és a (Cl) mellékfészek között bizonyos köz maradjon és a (BO) él a szelep zárásánál a (Cl) szelepfészekre ne feküdjék. Ama nyomás, melynél a szeleptest a kazánt elzárja, attól függ, hogy mekkora a föntebb jelzett távolság és ezért a (C) gyűrű beállításával a záródást pontosan szabályozni lehet. Az (n4) csavar végén egy toldat van, mely az (n3) fogak közé lépés így a gyűrű esetleges elfordulását meggátolja. Hogy a szelep nyitásánál a szelep (a3) főfészke és a (BO) él között keletkező átömlési keresztmetszet teljesen érvényre