15474. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos kiáramlásnak létesítésére, különösen azon előállítása czéljából

Megjelent 1899). évi augusztus lió 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 15474. szám. IV/i. OSZTÁLY. Eljárás elektromos kiáramlásnak létesítésére, különösen ozon előállítása czéljából. JOHNSON JAMES YATE SZABADALMI ÜGYVIVŐ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 augusztus hó 24-ike. Az elektromos áramok létesítésére szolgáló ismeretes készülékek kondenzátorok gyanánt foghatók föl, melyeknek bevonatai fölváltva ellenkező nemű, egyenlő potencziáloknák tétetnek ki. Dielekt,romos közeg gyanánt általánosan üveg alkalmaztatik. Az áramirány minden váltakozásánál az iivegmolekulák ellentétesen polarizáltainak, a mikor is azok csak igen csekély eltolódást szenvednek, mivel egyensúlyi helyzetükben viszonylag mozdulatlanok. A Maxwell-féle elmélet szerint megfeszített rúgó gyanánt hatnak, mely szabaddá téve, a benne fölhalmozott energiának legnagyobb részét ismét visszaszolgáltatja. A gázmolekulák azonban, melyek rendkívül mozgékonyak, az erővonalak irányában eltolódást szenvednek. Ezen eltolódás az áramnak minden irányváltozásánál hő és fény fejlesztése közben ismétlődik, mi által bizonyos energiamennyiség használtátik föl. Másrészt a minden áramirányváltozásnál a gázmolekulák között ismétlődő lökések következtében a gázmolekulák disszocziátiója következhetik be. Oxygén esetében az ekként fölszabaduló atomok részben ismét az állandó 0—0 complexxé, részben pedig a sokkal kevésbé állandó (03) complexxé, vagyis ozonná egye.ülnek. Az utóbbi complex sokkal csekélyebb hőfejlesztéssel képeztetik, mint az előbbi vagy másképen kifejezve az oxygénből hő fölvétele közben képeztetik. Hogy a lehető legnagyobb haszonhatást érjük el, arra kell törekednünk, hogy az elektromos energia ozonfejlesztéssel járó, lehetőleg nagy belső munkát, vagyis lehetőleg kevés, hőfejlesztésben nyilvánuló külső munkát végezzen. Bejelentő azt találta, hogy valamely absolute állandó erősségű, elektrodynamométeren mért váltakozó áram segélyével annál több ozont fejleszthetünk, mennél inkább növeljük a váltakozás számát. Példának okáért egy másodperczenként 50 váltakozású, 20,000 Watt os váltakozó áraa.ú gép kevesebb ozont fejleszt, mint egy 100 váltakozású, 20.000 Watt-os gép. A különbség azonban ezen esetben még nem föltűnő; hogy a hatást jelentékenyen növeljük, a változások számát sokkal nagyobb arányban kell növelnünk. Lehetetlen volna azonban például oly gépet szerkeszteni, mely másodperczenként 100,000 váltakozású áramot szolgáltat. Az ismeretes Hertz-féle fölfedezés (1888) fölhasználásával feltalálónak sikerült egy 80 váltakozású géppel rendkívül számos len-