15469. lajstromszámú szabadalom • Újítások mótorkocsikon
- 268 -föladata, hogy a gerjesztőcséve remanens mágnességét nagyobbítsa, úgy, hogy a motor, mely most áramfejlesztővé lesz. azonnal áramot szolgáltasson, amint a sebessége megkisebbedik. A 10. és 6. ábrából kitűnik, hogy az átkapcsolónak visszafelé való forgatásánál, mikor a (Hl) lemez vitetik az (0), illetve egyik (01) kefe elé, egy új kontaktussor, nevezetesen a hosszú (60) és (61) kontaktusok sora jön a (25 27 29 30) rúgókkal kontaktusba, úgy hogy az armatúra és a gerjesztöesévék között a kapcsolat megfordítható, míg a (G) átkapcsoló változatlanul marad az egyik vagy másik helyzetben és az (I) átkapcsoló átkormányzó hatását arra hasznosítjuk, hogy a motort vagy motorokat generátorrá alakítsuk át. Ha már most föltételezzük, hogy a mótor mint generátor dolgozik és hogy az egyik (01) rúgó a (Hl) lemezzel a vezetőkapcsolatban van az áram a következő utat fogja követni. A (28) dróthoz csatlakozó rúgóból az áram a pontozva jelzett nyilak irányában megy a (60) csíkon a (30) rugóhoz, a (31) dróthoz, az (1" e) gerjesztőesévéhez. (34) és (35) dróthoz, a (31) dróthoz, azután a (Hl) lemezbe, az (01) kefébe t. i. a baloldalt fekvő kefébe, mely épen a (Hl) lemezen súrlódik, innen az (R) ellenállás egy kis részén és a (62) dróton a kocsi mellső részén és a (63) drótba és az (L L) fékmágnesekbe áramlik, a (64 és 65) dróton a (hl) mágnesbe megy vissza, mely — mint azt már említettük — az átkapcsoló elfordítását megnehezíti, végül pedig a (66 és (19) dróton a (20) rúgóhoz, a (21 22) lemezen át a (23) rúgóba és (24) drótba, a (25) rúgón át a hosszú (61) csíkba, innen a (29) lemezbe ós a (67) d róton az (M) motorba megy. Az így keletkezett áram erőssége a következő tényezőktől függ: 1. a mótor sebességétől, 2. az áramkörben lévő (R) ellenállás nagyságától, 3. az átkapcsoló (f) tengelyének forgatásánál kefejtett ellenállás nagyságától. Minthogy a mótor fegyverzete a ,jármű (W W) hajtótengelyével alkalmas fogaskerékáttevés segélyével van kapcsolva, a kocs; — figyelembe véve, hogy a mellső kerekek is fékeztetnek, az (L L) mágnesekhatása következtében csakhamar megáll. Mellékesen megjegyezzük, hogy a mellső kerekek fékezése czélszerübb, mint a hátsó kerekek fékezése, minthogy a menetsebesség hirtelen kisebbedésénél a kocsi tömege, melynek súlypontja a keréktengely súlypontjánál jóval magasabban fekszik, a mellső kerékre nagyobb nyomást gyakorol, mint egyenletes mozgás esetében és minthogy ekkor a hátsó keréktengely is tehermentesül. Tegyük föl, hogy az (N) elemek akkumulátortelepek, melyek időszakosan töltendők. Az akkumulátortelepek lánczolatos kapcsolatban töltendők, Hogy az átkapcsoló helyzetét megváltoztatni ne kelljen, (S 81) töltősarkakat alkalmazunk, melyek közül az (S) sarok a (68) drót segélyével a külön (70) áramzáróval van kapcsolva, mely a (G) átkapcsoló (21) és (53) kontaktusai között fekszik (9. ábra). Ha a kapcsoló a (P3) helyzetben fekszik, az áramkör a következő : Az áram a pozitív (8) sarktól a (68) dróton és a (70) vezetéken a (20) lemezhez, a (19) dróton az utolsó elemhez, az (N6) rúgón, (50) lemezen az (N5) rúgón a harmadik elemhez, az (N4) rúgón, (49) lemezen és (N3) rúgon a második elemhez, az (N2) rúgón, (48) lemezen és (NI) rúgón az első elemhez és a (34 és 71) dróton a negatív, (81) töltősarokhoz megy. Megjegyzendő, hogy a (D) forgattyút előbb a függélyes vagy középállásba visszük, úgy hogy a kapcsolás a 9. ábrán látható helyzetet foglalja el, melyben a (70) záródarab a kontaktus-rúgóval jön érintkezésbe. Ebben a helyzetben - mint az a föntebbi ábrákból kitűnik — a többi (23 31 és 32) kontaktusrugónál a kontaktus meg van szakítva, úgy hogy a mótor az áramkörből teljesen ki van kapcsolva. A mint a mótor az áramkörbe bekapcsoltatik, egyidejűleg a pozitív (8) töltősarok is kikapcsoltatik. Világos, hogy eme művelet alatt a (C) korongot a középállásába fordítottuk, melyben az (E) rúd a
