15432. lajstromszámú szabadalom • Gray-féle távírókészülék

- 2 — ezen állásánál csekély erősségű pozitív áram folyik a vonalvezetékbe. Ha a (8) lapot, melyen a táviratot irjuk sülyesztjük, akkor az áram a sarkváltoztatónak és a megszakítónak ugyanazon állásánál az (a4) sodronyból a (9) záró rúgón, a (10) záró részen, a (8) lap (11) tartóján és az (aB) sodronyon keresztül a vonalvezetékbe folyik, a mikor is egy maximális erejű áramimpulzus jön létre. Ha az (A) íróeszköz irányváltozása következtében a sarkváltoztató a (12) ütközőről a (13) ütközőre megy át, akkor az áram a (Zl) telepből a (b) sodronyon, a (14) záró részen, a főkapcsolónak (15) lemezén, a (bl b2) sodronyokon, a sarkváltoztatón, az (a5) sodronyon, a megszakítón, az (a4) dróton és a többin át, mint negatív áram folyik a vonalvezetékbe, mely áramnak erőssége a (k) lapnak helyzetétől függ. Ha a megszakító a (16) záró részről a (17) ütközőre fekszik, akkor az áram, ha a (8) lap siilyesztve van, a (c) sodronyba vezettetik és az (Rl) ellenálláson, a (18) záró rúgón, a (19) záró részen, a (11) tartón és az (a5) sodronyon át a vonalvezetékbe folyik. Ha a (8) lap megemelt helyzetében van, mint az 1. ábrában, akkor az imént leírt vezetékág meg van szakítva és a vonalvezeték áramtalan marad. A készüléknek jobb oldalából kiinduló (R L) vonalvezetéknek áramkörei a következők : A (Z) telepből az (a) sodronyon, a (3) záró rúgón, a (4) lemezen, az (al) sodronyon, a (d) sodronyon, a (61

) sarkváltoztatón, a (dl) sodronyon, a (71

) megszakítón, a (d2) sodronyon és a főkapcsolón át, ÍXZ (R L) vonalvezetékbe, melybe pozitív áramimpulzus küldetik. Ha az (a) rúgó mozgási irányának megfordítása által a sarkváltoztató a (121

) záró részről a (131

) záró részre vitetik át, akkor az áram a (Zl) telepből, a (b) sodronyon, a (14) záró rúgón a (bl) sodronyon az (e) sodronyon a (61

) sarkváltoztatón, a (dl) sodronyon és a (d2) sodronyon át az (R L) vonalvezetékbe áramlik, a melybe most negativ áramimpulzus fog folyni. Mindkét esetben az áramnak maximális erőssége van. Ha a (71

) megszakító a (161

) záró részről a (171

) ütközőhöz vitetik, akkor az áram, a mint az fönnebb le volt írva, az (R2) ellenállásokon át küldetik a vonalvezetékbe. Az áram változtatónak állása szerint az áramimpulzus az egyik vagy a másik polaritással bír; az (R2) ellenálláson való átvezetés következtében erőssége minimális. A fölfogó állomáson (2. ábra) az (L L) bal vonalvezeték (20)-nál két részre oszlik. Az egyik az önindukcziómentes (R3) ellenállás (21)-en, az (F) elektromágnesen és (22)-ön megy át, a hol az ismét a másik ággal egyesül, mely (20)-tól az (I) relaisnek csévéin (23)-on az önindukcziómentes (R4) ellenálláson át folyik (22)-höz; (22)-ből a vezeték az (f fl) sodronyokon át a földhöz folyik. A (21) és (23) pontok között, tehát a két ág közötti áthidalásban, a (D) mozgató elektromágnes van elrendezve. (F) a fölfogó készülék rúgójának reverzáló szerkezetét működteti. A két áramág és ezek harántösszeköttetése által alkotott Wheatstone-féle hídnak négy oldala egyenlő ellenállással bír: a nem indukáló (R3 R4) ellenállások 50 Ohm ellenállásúak, épen úgy, mint az (I) relais; az (F) elektromágnes csévéi 25 Ohm-osak. Ha ezen rendszeren egy polaritású folytonos áram folynék keresztül, akkor az az áramkörnek átfolyása után gyorsan kapná vissza egyensúlyát; a (20) és (22) ágakon keresztül egyenlő árammenyiség folynék és a (D) elektromágnes áramtalan maradna. Az egyensúlyi föltételek azonban az áramkörnek minden zárásánál és megszakításánál megzavartatnak, a miből a következő hatások keletkeznek. Ha az áramkör zárva van, akkor az (I) relais, mivel az áram csévéiben mindinkább intenzivebb lesz, egy elektromótorikus ellenerőt fejt ki, mely egy a (20 23) útba kapcsolt ellenállással aequivalens; ugyanekkor azonban az (F) elektromágnes is fejt ki elektromótorikus ellenerőt, mely a (21 22) útba kapcsolt ellenállással aequivalens; ebből folyólag az áramnak legnagyobb része a (20) pontnál (20 21)-en, a hídon, a (D) elektromágnesen, (23)-on és (22)-ön át a földbe vezettetik : a (D) elektro-