15394. lajstromszámú szabadalom • Újítások körkemenczékhez való szállítókocsikon

minél több anyagot lehessen rárakni, tehát minél több rekesszel bírjon s valamennyi rekesz mégis kényelmes módon legyen elérhető. Ezen ezélból a karokat tartó keretek ferde haj lássál bírnak, úgy hogy a fölső karok az alsók mögött vannak. Ebben a helyzetben az alsó karok igen kényelmesen rakhatók meg. Ilogy tehát az alsó karok megrakásával a fölsők előlépjenek és egyúttal lejebb is szálljanak, a kocsi egy hídra tolatik, mely egy vízszintes tengely körül fordulhat és a rakodás előhaladásával a kocsit tartó része mindjobban sülyed, úgy hogy a karok egymásután megrakásra alkalmas helyzetbe kerülnek. A mellékelt rajzlapokon a 4. ábra a kocsinak és a hídnak függélyes metszete, még pedig azon helyzetben, melyet a megterhelés kezdete előtt foglal el. A 7. ábra ugyan ennek megfelelő hátulról való nézetét mutatja be. Az (a3) állványra a (b3) karokat tartó (c2) keret egy a továbbiakban leírt módon van megerősítve. Fekvése ferde, úgy hogy az alsó karok előbbre nyúlnak s egyidejűleg azt az előnyt is szolgáltatja, hogy a kocsi tengelye alatt is alkalmazható egy kar, a mi a keretnek függélyes állása mellett természetesen lehetetlen. Ez is fontos, mert egy rakodó-állvány hiányában, nagyon kívánatos, hogy a kocsin minél több tégla férjen el. A kocsi a nyíl irányában tolatik az (f2) tengely körül forgó (g2) hídra, miközben mellső tengelye (h2) záróemelő fölött elhaladva, utóbbi emelő azt a híddal összekapcsolja. Az emelőnek a nyíl irányával ellenkező irányban való lengése egy alsó toldat által akadályoztatik meg, úgy hogy a kocsi a sülyesztett hídról le nem gurulhat A híd azon részét, melyet a kocsi nem terhel, egy (i2) ellensúllyal terheljük meg, mely egy homokkal megtöltött ládából áll és oly nehéz, hogy a kocsit hat megrakott rekesszel egyensúlyban képes tartani. Ha tehát a kocsinak hat alsó rekesze meg van rakva, akkor a (g2) híd az ellensúly hatásával ellenkező irányban lebillen. Ennek következményeként a (c2) keret sülyed és e közben függélyes helyzetbe kerül, úgy hogy a három fölső (b2) kar előre felé billen és mélyebb helyzetbe jut. Most a három fölső rekesz is igen kényelmesen megrakható. Ha a kocsi teljesen megrakatott, akkor a kocsikezelő a (g2) hídnak szabad végére lép, a kocsit a nyíl irányában meghúzza, miáltal a híd vízszintes helyzetbe kerül s a kocsi a szárító felé gurítható. Az (i2) ellensúlynak egyszerű alkalmazása által a híd hirtelen és egyszerre billenne, a minek az volna a következménye, hogy téglák lecsúsznának, azonkívül pedig a munkás nem volna képes saját súlyával az utóbb megrakott három fölső rekeszt ellensúlyozni és a hidat helyre billenteni. Az 5. ábrán egy változó ellensúllyal fölszerelt berendezés van hosszmetszetben föltüntetve, mely hivatva van az előbb említett hátrányokat megszüntetni. Az (i2) homokszekrény alatt t. i. több súly van alkalmazva, melyek a homokszekrény emelkedése közben általa egymás után fölemeltetnek, úgy hogy az ellensúly a megrakáshoz képest nagyobbodik és ilyen módon a hídnak fokozatos billenését biztosítja. Hely megtakarítás czéljából ezen súlyok teleszkopszerűleg vannak egymásba tolva. Az (i2) homokszekrény egy (k2) rúddal csukló módjára van összekötve, mely a szekrénnyel együtt a hat megrakott rekeszt egyensúlyban tartja. Ha a hat rekesz megtelt, akkor a (k2) rúd a híd billenése folytán addig emelkedik, míg alsó vastagításával a legfölső (m2) súlynak fölső peremét megragadja, akkor a sülyedés véget ér. Az (m2) súly oly nehéz, hogy épen egy megtelt rekeszt képes ellensúlyozni. Ha a hetedik rekesz is megtelt, akkor az (m2) súly emelkedik, míg (o2) ellensúly peremébe ütközik. A nyolezadik rekesz megteltével az (o2) súly emelkedik, a kocsi tehát annyira sülyed, hogy az utolsó rekesz is megrakható. Ha ez is megtelt, tovább nem sülvedhet, mert ebben (p2) öntvény pereme akadályozza. Ha most a munkás a kocsi szabad végére lép, akkor csupán az utolsó rekeszt kell ellensúlyoznia, arra pedig elég nehéz. Az egyes súlyok között, hogy a billenés alkalmával az