15394. lajstromszámú szabadalom • Újítások körkemenczékhez való szállítókocsikon

elhaladás alkalmával — a deszkák a rajtuk lévő téglákkal együtt fölborulnak. Szükséges tehát arról gondoskodni, hogy ezen karok ferdén beállíthatók legyenek. A mellékelt rajzokon egy kocsin föl van tüntetve, hogy a karoknak ezen ferde helyzete, miként idézhető elő kézzel, vagy önműködő szerkezettel. A kézzel való beállítás következőképen megy végbe: Két ugyanazon magasságban fekvő (a2) kar hátrafelé meg van hosszabbítva s a hátranyúló (nl) végek (ol) sín által vannak egymással összekötve. Ezen (ol) sínen az (ml) emelők forgathatólag vannak megerősítve, melyek másrészt az (f) tengelyen lazán forgó két (g) kézi-emelővel vannak összekapcsolva. Világos, hogy a (g) kéziemelő elforgatása által 'az összes (a2) karok is elfordulnak, miután utóbbiak egymás között (b2) sinek által össze vannak kötve. A téglákkal megrakott deszkák fölrakása közben a karok természetesen vízszintes helyzetben maradnak, miért is a (g) kéziemelőket egymással összekötő (k) rúd van alkalmazva, mely a (t) tengely körül forgatható (fl) emelők horgaiba kapcsolódik. A (t) tengelycsapok a kocsinak ferdén lehajlított (h) szögletvasán vannak megerősítve. Ez által a kéziemelőknek fölfelé, azaz (a2) karok felé való lengése akadályoztatok meg. Ha azonban a főkeret vízszintes helyzetbe fordítandó, akkor (g) kéziemelők közvetítésével (a2) karok oly ferde helyzetbe hozhatók, mely mellett a deszkák fölborulása lehetetlen, miként az a 3, ábrából kitűnik. Az (a2) karoknak nagyon hirtelen való fordulását a munkás a (g) emelők által akadályozhatja meg. Túlságos ferde helyzetbe való fordítása a karoknak esetleg ütközők alkalmazása által akadályozható meg. A keretnek függélyes helyzetbe való visszaforgatása alkalmával (k) rúd önműködőlég ismét az (il) emelőnek horgába kapcsolódik és a karokat az által vízszintes helyzetükben megtartja. A főkeretnek leborítása czéljából a munkás a (w)-nél forgatható (rl) záróemelő szabad végére hág, mely emelő különben az (s) rúdba kapaszkodva, akadályozza a fölborulást. A fordulásnál a keretet (y) rúdnál fogva ragadjuk meg. Vízszintes helyzetben az (xl) tartó egy sínen nyugszik, mely a (h) tartókat köti össze. Az (a2) karoknak önműködőlég ferde helyzetbe való állítását maga a keret eszközli akkor, mikor fordul. Ezen czélra a (v) főtartóra (pl) vezető-villák vannak szilárdan erősítve, melyek az általuk vezetett (q) rúddal összefüggésben működnek. Utóbbi a (d2 d2) szögletvasakat köti össze. Ha tehát a keret, melyre az (a2) karok vannak fölszerelve, az (f) tengely körül elfordíttatik, a (q) rúd a (pl) villákban fölfelé emelkedik és egyúttal oldalvást is csúszik, úgy hogy a (d2) szögletvasak félretolatnak s az (a2) karok ferde helyzetbe jutnak (1. és 3. ábra). Az (a2) karok a 3. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el, mely helyzetben a téglák fölborulása kizártnak tekintendő. A téglák nyomása alatt álló (a2) karoknak túlságos hajlása sem következhetik be, mert ebben a (pl) villák akadályozzák meg. A keret lefordított helyzetének még az a további előnye is van, hogy a téglák róla igen kényelmesen szedhetők le. Ha a téglák jobbról balfelé szedetnek le, akkor a baloldali túlsúly folytán a készülék magától fog függélyes helyzetébe visszabillenni. A téglákkal megrakott deszkáknak a kocsira való fölrakása eddig egy vízszintes rakodó-állvány segélyével eszközöltetett, melyen a deszkák egymás fölött rekeszekben voltak elhelyezve, úgy hogy a présből kikerülő téglák ezeken a deszkákon helyeztettek el. Ezen deszkák azután a rakodó-állványról a szállítókocsi karjaira tétettek. Azon idő alatt, míg a szállítókocsi a szárítóban van, a rakadó-állvány új téglákkal rakatik meg, úgy hogy a visszatérő kocsi azokat is rögtön fölvehesse. A további újítás czélja, a kocsinak rakodóállvány nélkül való közvetlen megrakását lehetővé tenni, miközben azonban azon körülmény is figyelembe veendő, hogy a kocsira