15328. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromagnetikus elkülönítésre
— 2 A sarkoknak ily elrendezése által azt érjük el, hogy az északi sarkból kiinduló erővonalak összege a két déli sarkban eloszlik, úgy hogy tehát a keletkező mágneses tér a bevezetési sarknál legkonczentrikusabb, a másik két sarknál ellenben sokkal gyöngébb, úgy hogy ezeken az anyag már nem maradhat többé tapadva, a miért is ezen mágnescsúcsoknál a leszedő hevederek egyszerűen elhagyhatók. Egy másik nagy előny azon befolyásban áll, melyet a. mágneses tér alakjára és helyzetére gyakorolhatunk. A mágneses vonzó erő nem csak az erővonalak számától (a mágneses tér intenzitásától), hanem az erővonalak kölcsönös állásától és irányától is függ. Egy paramagnetikus test a kisebb intenzitású helyről a nagyob interzitású fölé mozgattatik, a hol is a mozgató erő annál nagyobb, mennél nagyobb az illető pontok egyenlő távolságánál azok intenzitásainak kiilömbözete. Ennélfogva a vonzási erő azon mágneses térben lesz a legnagyobb, a melyben külömben ugyanoly viszonyok mellett az erővonalaknak egymás közti irányeltérése a legnagyobb. A jelen találmány tárgyát képező separatornál ezen czélt teljesen elérjük, amennyiben az egyik mágnes csúcsaiból kilépő erővonalak a két másik mágnes csúcsai által mintegy széjjelszakíttatuak, miáltal a mágneses tér előnyösen nyalábalakot nyer. Külömben teljesen egyenlő viszonyok között működő hárommágneses és kétmágneses gépekkel megejtett kísérleteknél kitűnt, hogy a hárommágneses gép ugyanazon érczelegy szétválasztására a kétmágneses gép által fogyasztott villamos energiának csak í-00 /0 -át igényelte. Oly szétválasztandó ásványelegyek kezelésénél, melyek erősen mágneses alkatrészeket (mint pl. vasat, mágnesvasat, mágneskovandot, pörkölt vaspátkövet stb.) nem tartalmaznak, harmadik előny gyanánt azt is elérjük, hogy a bevezetési sark fölött elrendezett utolsó leszedő heveder is elhagyható. Csekély mágnességü anyagok szétválásánál lényeges, hogy azokat a sarkélek közvetlen közelében és lehetőleg csekély sebességgel vezessük a sarkélek közti résbe. Ezt eddig többnyire oly hevederek segélyével foganatosították, melyek a sarkélek körül futottak, igen hamar elkoptak és az anyagot mindig csak a heveder vastagságának megfelelő távolságban tartották a mágneséitől. A jelen találmány szerint a szállító hevedereket is nélkülözhetővé tesszük azáltal, hogy az elegyet közvetlenül a mágnes felületén ennek éle fölé mozgatjuk és az élnél szabadon bocsátjuk, anélkül, liogy mesterséges segédeszközök segélyével az él köré vezetnők. Ezen czélból a mágnes föl ületének vagy lejtősnek kell lennie, hogy az anyag a súrlódást leküzdve önsúlyánál fogva mozogjon tova. vagy pedig mesterséges mozgató eszközöket kell alkalmaznunk, melyek a mágnes fölött maradnak, és nem járnak ennek csúcsa köré. A szétválasztandó anyagot ekkor czélszerűen egészen közel a mágneséi mögött, a mágnes föliiletére szabályozott mennyiségekben rávisszük, még pedig akként, hogy az lehetőleg csekély sebességgel érjen a mágnes föliiletére és azután ezen tovább mozogjon. Ezen elegynek a mágnesfölületre való rávezetésére czélszerűen oly adagoló tölcsért alkalmazunk, melynek alsó nyílása közvetlenül a mágneséi mögött van elrendezve és melyből a fölaprított anyag akként hűli ki, hogy ez a mágnesföliilet fölött csekély távolságban előbb egy harántléczre ütközik és erről jut csak a mágnesre. Ily elrendezésnél a mágneséi tetszőleges éles lehet és czélszerü azt nemcsak az erővonalak lehetőleg erős konczentrálása czéljából. hanem azért is. hogy a mágneses részeknek az élen való tapadva maradását megakadályozzuk oly élessé tenni, a mennyire csak lehet. A mágneses részek ugyanis tompa él által könnyebben tartatnak fogva, mint egy igen keskeny él által. A szétválasztási művelet ezen esetben akként megy végbe, hogy a mágnestelen részek a sarkéi fölött egyszerűen tovafutnak
