15328. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromagnetikus elkülönítésre
— 3 — és aláhullnak', míg a mágnes részek előbb a mágnesélhez iparkodnak tapadni, az utána jövő anyag által azonban az él köré tolatnak, melyről azután aláhullanak. Oly csekély mágnességű érczelegyek szétválasztásánál. melyekből aránylag susceptibilisabb ásványok (mint pl. granat. nyers pátvaskő és más effélék) extrahálandók, úgy lehet az előállítási költségekben megtakarítást elérni, hogy nem kell az összes mágnesmagokat mágnestekercsekkel fölszerelnünk. Ezen esetben elégséges, ha csak a bevezetési sarkokat szolgáltató mágnes van tekerccsel ellátva. A másik két mag ezen esetben csak a mágnesben fejlesztett erővonalaknak visszavezetésére szükséges vastömegeket képez. Ezen vastömegeknek azért kell jelen lenniök, hogy az erővonalak esetleg ne szórassanak a gerjesztő mágnes egész fölületén a levegőbe, hanem a mágnes csúcsánál konczentráltassanak és ezen csúcson menjenek át a vastömegekbe. Ezáltal, hogy ez utóbbiak az átmenet irányát megható rozzák, egyúttal arra is szolgálnak, hogy a mágneses térnek említett előnyös nyalábalakját előidézzék. Látható tehát, hogy a mágneseknek új ágyazása által lehetővé van téve az, hogy a mágneses tér alakját tetszőlegesen módosíthatjuk és hogy a bevezetési sarkkal szemben elrendezett két mágnesnek elállítása által, úgy az erővonalak nyalábjának divergentiáját, valamint a nyaláb csúcsának helyét a bevezető sarkon megváltoztathatjuk. Ki j kell továbbá még emelnünk, hogy a helyett, I hogy a bevezetési sarkkal szemben két | egyes mágnescsúcsot állítunk föl, ott éppen úgy, három vagy több mágnest is elrendezhetünk. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgyát képező separatornak oly foganatosítási alakja van bemutatva, mely az összes említett javításokat fölöleli. Az 1 ábra a készülék föliiinézete. A 2. ábra metszet az 1. ábrának 2—2 vonala szerint. A o. ábra az egyes sarkokat nagyobb léptékben láttatja. A fából készült (A) állványzatban a fölső kengyelalakú (B) mágnes van rézsútosan ágyazva, melynek fölületén közvetlenül a (C C) töltő garatok vagy tölcsérek vannak elrendezve. Ezen mágnes a (D) tekercs által gerjesztetik. A (C) garatra töltött elegy lefelé húllva a vízszintes (a) léczre jut, mely az esést akadályozza, innen az anyag ezen lécznek mellső (c) éle és az (Ií) tolattyú között a (B) mágnesre esik és ezen lefelé a (b) él fölé csúszik. Az (E) tolattyút az (e) csavarok segélyével elállíthatjuk, úgy hogy a keresztülhúlló anyag mennyiségét szabályozhatjuk. Lényeges, hogy éppen ezen (b) sarkéi legyen lehetőleg éles, hogy a mágneses részek ne képezhessenek rajta hosszú szakált. Ezen élt fényesre csiszoljuk vagy egy fényesre csiszolt aczéllemezzel borítjuk, hogy a rajta végigcsúszó részek a súrlódás által is lehetőleg kevéssé akadályoztassanak. Némely esetekben ezen fényes bevonatot mágnestelen anyagból is állíthatjuk elő, annak megakadályozására, hogy a szétválasztandó anyag áramában legalul fekvő részecskék hosszabb ideig tapadjanak a mágneshez. Függélyesen a (b b) sarkélek alatt az(F) mágnesnek (f, f) sarkélei vannak elrendezve, melyek a mágnesnek többi részeivel nem állanak összeköttetésben. Az (f) él a nem mágneses anyagból készült (H) süveggel van befödve, mely a (h) állító csavarok segélyével a külömböző anyagok természete szerint beállítható. Ezen elrendezés folytán a nem mágneses részek a (H) siiveg fölött aláhúllanak, míg a mágneses részek a résen átvonzatnak. A (b b) sarkélekkel szemben és valamivel magasabban a (G) mágnesnek (g, g) sarkélei vannak elrendezve. Az (E) és (G) mágnesek esetleg (M) és (N) tekercsekkel vannak ellátva, melyek oly mágneses anyagoknál, mint a grant és a pátvaskő, elmaradhatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromágneses separator, jellemezve 3 (esetleg több) mágnessarknak oly elrendezése által, hogy az egyikkel, az úgynevezett bevezetési sarkkal szemben két.
