15192. lajstromszámú szabadalom • Végtelen szállítószalaggal bíró fölvonó

2 — érintkezésben maradjanak. A lépcsőfokok (A2 B2) részei között alkalmazott (B) fabetétnek az a czélja, hogy a fémrészek megrozsdásodását meggátolja, továbbá, hogy a két jelzett résznek egymáson való csúszásánál zaj ne keletkezhessék. Az (A) lépcsők mindegyik oldalán egyegy lefelé fordult (Cl) kar van alkalmazva, mely a függélyes (Cl) részben végződik. Az utóbbinak egy vízszintes (C2) csapja van, melynek czélját később fogjuk ismertetni. A (C2) csap és a lépcső között lévő könyöknek az a czélja, bogy a később leirandó (H) burkolat (H3) oldalrésze a lépcsőfokok (Al) föltiletével szemben föl és lefelé eltolódhassék, anélkül, hogy a lépcsőfokok közé szenny vagy piszok bejuthatna. A (C2) csap külső végén a futócsigák kocsijával van fölszerelve (1. és 2. ábra). Ez a (D) kocsi a (D3) hüvelyre erősített előre és hátra nyúló (Dl), illetve (D2) karból áll. A (D3) hüvely a karokkal egy darabból készülhet vagy pedig a (d) szögecsek segélyével van ezekkel összekötve és a (Cl) csapra föl van ékelve. Ha a futócsigák kocsija egyenes pályán mozog, a (Dl D2) karok a futócsigákkal mereven kapcsolhatók. Ha ellenben a pályának görbülete van, nevezetesen, ha a görbületi sugár a pálya különböző pontjain különböző, a (Dl D2) karok külső (dl d2) végei a (d3) illetve (d4) csapok körül forgathatók, úgy hogy a (Dl D2) karokkal kapcsolt (D4 D5 D6 D7) futócsigák megfelelően oldalirányban kitérhetnek. A (D4 D5) futócsigák ugyanabban a függélyes síkban futnak, míg a (D5 D7) futócsigák különböző magasságokban vannak alkalmazva. A futócsigák elrendezése olyan, hogy a mellső (El) csiga vízszintes pályán az előző kocsi hátsó és középső futócsigája között lévő közben foglal helyet, míg a hátsó (D6) csiga a következő kocsi mellső és középső csigája között lévő térben van elhelyezve. Eme berendezés következtében az egymás mögött lévő lépcsőfokok rendkívül biztosan vannak a síneken ágyalva. Ha a futócsigák vízszintes pályán futnak, természetesen csak (E) sín szükséges, de ama pályaszakaszokon, hol a pálya lejtőssé lesz, az (F) sínt egy lejtős (Fl) sín helyettesíti, mely fölött egy második lejtős (F4) sín foglal helyet. Ezen a sínen futnak a lépcsőfokok hátsó csigái. Hogy a hátsó futócsigákat az (F4) sínekre átvezethessük, egy (G) nyelv van alkalmazva, mely a (D7) csigák pályájában fekszik, úgy hogy a jelzett csigák akkor érjék a (G) nyelvet, mikor a mellső futócsigák az alsó (Fl) sínt érik. Azon a ponton, hol a hátsó futócsiga a lépcső fölfelé való mozgásánál a lejtős (F4) sínt éri, a (G) nyelvnek vége szakad. A leírt sínberendezést legczélszerűbben egy (H) burkolatban (10. ábra) lehet elhelyezni, mely a fölfelé álló (Hl) falból, a fölső (112) részből, a lefelé nyúló (H3) oldaldarabból és a (H4) fenékből áll. Mindegyik (A) lépcsőfok közepén egy-egy lefelé nyúló (I) rúd van alkalmazva (3., 4. és 12. ábra), mely a (J) villában végződik. Eme villa görbített (J1 J2) karjain (K) csapok vannak megerősítve. Az utóbbiaknak ferdén álló (Kl) csigái vannak, melyek az oldalt alkalmazott (K2) vezetékeken futnak. A (Kl) csigák fölött legczélszerűbben (K3) ütközősinek vannak alkalmazva, melyek a lépcsők ama törekvésének, hogy fölfelé emelkedjenek, ellenállának. A lépcsőknek eme jelzett törekvése abból származik, hogy a fölfelé mozgó lépcsőfokok bizonyos húzóerőt fejtenek ki, ellenben a vízszintes irányban mozgó lépcsők ellenirányban ható erőt létesítenek. A (Kl) csigák fölött alkalmazott (K2) ütközősínek a függélyes nyomást jobban fölveszik, mint a futósínek fölött alkalmaztatni szokott sínek, mert ott vannak alkalmazva, hol ezek a függélyes nyomások keletkeznek. A leírt berendezés azt is meggátolja, hogy az egyes lépcsőfokok között akkor, mikor ezek az egyik síkból a másikba mennek át, káros igénybe vételek keletkezzenek. A (J) villa lefelé nyúló (.11 J2) karjainak (L) csapjain az (M) fogasrudaknak, melyek a lépcsőfokok mozgatására szolgálnak, egymás mellett fekvő végei vannak fölhúzva.