15179. lajstromszámú szabadalom • Mótoros árammérő

— 2 -lapját láthatóvá tevő üvegablakkal biró szelencze van erősítve. A készülék a következőképen működik: Ha a fegyverzet nyugalomban van, az áram két részre oszlik, melyek közül az egyik a (B) ellenálláson áramlik át, míg a másik az elektromágneses motornak fegyverzetén megy keresztül, mi által a mótor forgásnak indul; sebessége addig növekedik, míg elektromótorikus ellenereje a fönt említett potencziálkülömbség által teljesen leküzdve nincsen. Ezen pillanatban a mérő készüléken már csak azon igen kis árammennyiség áramlik át, mely szükséges, hogy a készüléknek a lehető legkisebb mértékre redukált súrlódásait leküzdhesse. Ezen árammenuyiséget azonbau elhanyagolhatjuk. a mikor is a (Bj ellenálláson átáramló árammentesítés a mérendő intenzitásnak vehető, mely arányos a mótor két sarkán föllépő potencziálkülömbséggel. Mivel a motoron áthaladó árammenyiség a mondott körülmények között elhanyagolható, ezen potencziálkiilömbséget a mótor által előidézett elektromótorikus ellenerővel egyenlőnek tétetelezhetjük föl; ezen ellenerő viszont arányos a fegyverzet sebességével, úgy hogy végeredményképpen a fegyverzet sebessége a potencziálkülömbséggel lévén arányos, egyúttal a mérendő áramintenzitással is. A készülék tehát úgy coulombmérő, mint ampére-óramérő gyanánt alkalmazható. Minthogy a nagy ellenállású fegyverzetben úgyszólván semmi áram sem kering, a mótor áramkörének ellenállásában beálló módosulások befolyása elhanyagolható, úgy hogy a készülék jelzései függetlenek a hőmérséklettől és a keféken, valamint az (A A') szorítókon föllépő ellenállás módosulásaitól is. Ha az áram iránya a készülékben megváltozik, akkor a fegyverzet ellenkező irányban forog, úgy hogy a készülék bármely időszakaszban azon elektromos mennyiségeknek algebrai összegét jelzi, melyek rajta a null állásból való megindításától fogva keresztüláramoltak. A gyakorlatban mindig a készüléken átáramló árammennyiség absolut értékének megméréséről van szó; a jelen találmány tárgyát képező készüléket tehát úgy folytonos, mint undulácziós áramok mérésére használhatjuk. Az imént leírt készülék a súrlódástól származó bizonyos arányossági hibával bír, ezen hibát a következő módon küszöbölhetjük ki: Az (A') szorító és a (D') kefe közé (5. ábra) a fegyverzetnek ellenállásával lehetőleg egyenlő (P) ellenállást kapcsoljuk be. Ezen ellenállás és a (D') kefe között fekvő valamely (q) pontból az (R) ellenállású vékony sodrony indul ki, melynek vége az (A") szorítóhoz van kötve, mely a berendezésnek másik fővezetékéhez van kapcsolva. Az ezen ellenálláson átjáró áram arányos lesz a berendezésnek két sarka közötti potencziálkülömbséggel, úgy hogy az állandó lesz, ha az áramelosztás állandó potencziállal megy végbe. Ezen áramnak bizonyos meghatározott része a (P) ellenálláson, másika a fegyverzeten fog átáramolni. A (P) és (R) ellenállásokat akként méretezzük, hogy a fegyverzeten átáramló áramintenzítás elégséges legyen arra, hogy a készüléknek súrlódási ellenállásait legyőzze, úgy hogy a föntebb említett arányosság, eltekintve a majdnem végtelen csekély áramvesztességtől, biztosítva van. Ha a készüléknek egy és ugyanazon számlapján két vagy több, egymástól független, de egy közös installácziós-polushoz kötött áramkörnek fogyasztását akarjuk följegyezni, a (B) ellenállást annyi részre osztjuk, a hány külön áramkörünk van (6. ábra) ; ezek (A' A'l A'2 A'3) . . . nél vannak a (B) ellenállásba kapcsolva, melynek (A) és (A') (A) és (A'l) (A) és (A'2) (A) és (A'3) stb. közötti része legyen (B Bl B2 B3) stb. és legyen (e) az (A) és (A') közötti potencziál, akkor az Ohm-féle törvény szerint: e B I —|— Bl II —|— B2 12 —(- B3 13 a hol (I II 12 13) az ellenállás (A' A'l A'2 A'3) pontjain észlelhető áramintenzítás. Az (A A') kapcsokhoz párhuzamos kapcsolásban kapcsolt mágneses elektromotor