15067. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramköröknek gyors egymásutánban való megaszakítására és zárására

- ? -egymáshoz közelednek és egymástól távo­lodnak. tehát többé-kevésbé az áramgörbe alakjától. Röviden megállapítva, úgy az el­méleti megfontolásból, valamint a gyakor­lati kísérletekből is kitűnik, hogy áramkö­rök megszakítására és zárására szolgáló készülékeknél az energiaveszteség négyzete egyenlő föltételek mellett fordított arány­ban áll a sarkok relatív közeledési, illetve távolodási sebességének első hatványával, oly pillanatban, melyben az áramgörbe emel­kedése nem olyan, hogy lényegesen külön­böznék egy az idő sinusfüggvényének te­kinthető görbétől. Ez az eset azonban gya­korlatilag ritkán érhető el, sőt ellenkezőleg, az áramzárásnál és megszakításnál ered­ményezett görbe általában igen erős emel­kedésű, különösen akkor, ha. mint a fön­forgó esetben, az árammegszakító és záró­szerkezet egy kondenzátor töltését és kisii­tését foganatosítja, a mikor is az energia­veszteség jóval nagyobb mérvben redukál­tatik a sarkok közelítési és távolítási sebes­ségének növelése által. Ezen tények meg­állapítása és annak fölismerése, hogy a kí­vánt eredményeket a szokásos szerkezetű árammegszakítókkal el nem érhetjük, ve­zette föltalálót azon berendezés létesítésére, melynek különböző foganatosítási alakjai képezik tárgyát a jelen találmánynak. Elektromos áramkörök zárására és meg­szakítására már ezelőtt is alkalmaztak vagy javasoltak oly készülékeket, melyeknél az eltávolítható kontaktusok vagy sarkok lég­üres vízben vagy nem vezető gázzal töltött térben vannak elrendezve; a teljes siker­hez azonban bizonyos elméleti föltételek szükségesek, melyek az eddigi készülékek­nél nem teljesíttettek. Ezen föltételek a kö­vetkezőkben összegezhetők : 1. Azon közeg, mely a kontaktusponto­kat környezi, a lehető legnagyobb ellenál­lású legyen, úgy hogy a sarkok rendkívül rövid távolságra legyenek egymáshoz köze­líthetők. mielőtt az áram az azokat elvá­lasztó közön átugorhatna. 2. A megzavart dielektrikumnak repara­cziója vagy más szavakkal, a szigetelő erő­nek helyreállítása legyen pillanatnyi, oly czélból, hogy azon időtartam, mely alatt az energiaveszteség történik, a minimumra re­dukáltassék. 3. A sarkok közötti közeg legyen vegyi­leg indifferens, úgy hogy az elektródák ha­tása lehetőleg csökkentessék és oly vegy­folyamatok meggátoltassanak, melyek hő­fejlesztéssel vagy általában energiaveszte­séggel járnak. 4. A villamos feszültségnek a közegre gyakorolt hatása ne legyen fokozatos, ha­nem hirtelen és roppanásszerű, hasonló ahhoz, mely észlelhető, ha egy szilárd tes­tet, pl. jeget szorítóban összeroppantunk. 5. Legfontosabb pedig, hogy az alkalma­zott közeg oly természetű legyen, hogy a villamos ív, midőn képeztetik a lehető leg­vékonyabb vonalas méretekre szoríttassák meg, tehát hogy az ne terjedhessen és szó­ródhassék szét. Ezen elméleti igények kielégítésére mint­egy első lépés gyanánt föltaláló előbb nagy szigetelő képességű folyadékot pl. folyé­kony szénhydrogént használt és azt, elő­nyösen nagy sebességgel, a készüléknek közelítendő és távolítandó kontaktuspontjai közé szorította. Ily folyékony szigetelés al­kalmazása által ugyan jelentékeny előnyök biztosíttattak, de míg a föntemlített igények nagy része kielégítést nyert, mégis bizo­nyos hátrányok fönállottak, nevezetesen azon ténynél fogva, hogy a szigetelő folya­dék, az alkalmazott vacuummal együtt, bárha csekélyebb mérvben, megengedte az ívnek hosszaság és vastagság tekintetében való kiterjedését, és ennélfogva annak min­den ellenállási fokon való keresztülmenete­lét, a mi kisebb-nagyobb energiavesztesé­get okoz. Ezen hátrány elkerülésére és a készülék leghatásosabb működése összes elméleti föl­tételeinek lehető megközelítésére föltaláló végül nagy nyomásnak alávetett gáznemű szigetelő közeg alkalmazásához jutott. A nagy nyomásnak alkalmazása azon kö­zegben, melyben az áramzárás és megsza­kítás foganatosíttatík, néhány specziális előnyt biztosít. Ezek egyike könnyen követ­keztethető a végrehajtott kísérletekből, me-

Next

/
Thumbnails
Contents