15042. lajstromszámú szabadalom • Újítások távbeszélő berendezéseken
a 2. ábra az automata berendezése a beszélgetés meghatározott tartamára nézve; a 3—5. ábrák ezen automata részletei ; a 6. ábra az automata berendezése a beszélgetés határozatlan tartamára nézve; a 7. ábra az automata egy kiviteli módozata, melynél a pénz bedobása által a csöngetyűt lezáró szerkezet kapcsoltatik ki. Az 1. és 0. ábrák szerint az (A) távbeszélőkészülék (1) vezetéke a (B) automatán megy keresztül és az egymástól elszigetelt (2) és (3) kontaktusokkal van összekötve; a beszélővezeték tehát rendesen meg van szakítva. A bedobott pénzdarabok a (4) csatornán át (2. ábra) a (6—7) egyensúlyozott kétkarú pénzemeltyű (5) lapátjába esnek; a pénzdarabok súlyánál fogva a (6) kar lefelé mozog, míg a (8) táinasztékra fölfekszik, mely helyzetben megmarad, mivel a pénzdarabok az (5) lapátból nem eshetnek ki. A (6—7) emeltyűnek ezen állásában ennek hátsó (7) karjára alkalmazott (9) lamella a (2 3) kontaktusdarabok között kapcsolatot hoz létre, mi által az (A) távbeszélőkészülék a központtal lesz összekötve. A központ most már ismert módon fölhívható. Ha a beszélgetés tartamát ezen pillanattól akarjuk számítani, melyben a kért összeköttetés helyreállíttatott, akkor az óramű, mely beszélgetés tartamát meghatározza, csak ezen pillanatban kapcsolandó ki, illetőleg indítható meg. Ezen czélból az óramű, (10) kilincskerekébe kapaszkodó (11) kilincs a (12—13—14) háromkarú emeltyű (12) karjával van összekötve, mely háromkar ú emeltyű (13) karjára az (1) vezetékbe kapcsolt (16) elektromágnesnek (15) horgonya van erősítve. A (16) elektromágnes akként van szerkeztve, hogy addig míg a rendes erősségű áram megy rajta keresztül, a (15) horgonyt nem képes magához vonzani. Csak ha a központból a vezetéken át erősebb áram indíttatik, a mi közvetlenül a kért kapcsolat helyreállítása előtt vagy után történik, a (16) mágnes a (15) horgonyt magához vonzza, mi által az óramű megindul. Természetes, hogy ezen erősbített áram által elért hatás váltóárammal is érhető el. A vezetéken át indított erősebb áramnak csak igen rövid ideig kell tartania; ennek megszűnte után a (15) horgonyt a rendes áram is képes ezen helyzetben megtartani, míg egy bizonyos időtartam elmultával az óramű az áramot megszakítja. Ezt az által érjük el, hogy a (10) kilincskerék, vagy az óramű valamely más kereke ezen meghatározott időtartam alatt egyszer körülfordul és ezen fordulat végén a (8) támasztékot, melyen a pénzemeltyü nyugszik visszahúzza. E czélból a rajzon föltüntetett példánál a (10) kilincskeréken egy (17) csap van megerősítve. mely a körül forgás végénél a (18) emeltyűt kimozdítja és az utolsó pillanatban fölszabadítja Erre az emeltyű egy rúgó hatása alatt eredeti helyzetébe visszatér és e közben a (19) rúgóra iitést gyakorol, mely zsinór vagy hasonló segélyével a rugalmas (8) támasztékkal van összekötve. Az ütközés erejénél fogva a (18) emeltyű a (8) támasztékot visszahúzza, úgy hogy a pénzemeltyü a lapáttal mélyebben sülyedhet, míg a pénzdarabok a lapátból kihullanak. Most a pénzemeltyű ismét legmagasabb (pontozott vonallal föltüntetett) helyzetébe visszatér és a (2 3) kontaktusoknál az áramot megszakítja; ennek következtében a (16) mágnes a (15) horgonyt elereszti, mi által a (11) kilincs leesik és az óraművet megállapítja. A lecsöngetést ezen esetben az utolsó pillanatban az óramű végezheti, E czélból utóbbit czélszerűen egy (20) kerékkel látjuk el. mely csak foggal bír, mely fog a körülforgás végén a (21) fogaskerékbe (3. ábra) kapaszkodik és azt elforgatja, mely mozgás fogaskerékáttétel segélyével egy az automatában elrendezett induktor (22) dobjára vitetik át. Az óramű előzőleg valamely jelt ad. mely a meghatározott időtartam végének közeledtét jelzi, hogy a beszélgetést be lehessen fejezni. Hogy az óramű lejárata előtt közönséges csöngetyűvel ne lehessen lecsöngetni, a közönséges csöngetyű induktorához vezető egyik (30) sotlrony (5. ábra) meg van szakítva és két egymástól elszigetelt, (31 32) kontaktushoz van kötve, melyek rendesen az óramű egy (33) tárcsájára erősített (34)
