15042. lajstromszámú szabadalom • Újítások távbeszélő berendezéseken

— 3 — lamellával vannak összekötve, mihelyt azonban az óramű megindul, ezen kontaktus megszakad, úgy hogy a rendes induktor segélyével a vezetéken át áramot nem indíthatunk. Hogy azon esetben a midőn a kivánt kapcsolat nem állítható elő, a fölhívó bedobott pénzét visszakaphassa egy a (23) tengely körül forgatható (24) csatorna van elrendezve, mely rendesen úgy áll, hogy annak alsó vége egy az automata falában alkalmazott (25) nyílás előtt fekszik. Ha tehát a kivánt kapcsolat nem állítható elő, akkor a (26) fogantyút meghuzznk, miáltal a (27) rúd és (28) emeltyű segélyével (4. ábra) a (8) támasztékot visszanyomjuk. Az ily módon szabaddá lett pénzemeltyű lesiilyed és a bedobott pénzdarab a (24). csatornán át egy az automatán kívül elhelyezett (29) csészébe gördül. Ha azonban a kapcsolatot megkapjuk, akkor a vezetéken átmenő áram a (24) csatorna, mel}- esetleg valamely zsinór segélyével a (12—13 14) emeltyű (14) karjával van összekötve, az óramű fölszabadírásával egyidejűleg lesiilyed, úgy hogy a pénzdarab a pénzemellyú fölszabadítása után egy gyűjtőtartányba esik. Ha azonban a beszélgetés időtartamába azon időt is kívánjuk beszámítani, mely a központ fölhívásától a kapcsolat helyreállításáig szükséges, akkor a készüléket úgy rendezzük be, hogy az óramű már a közönséges áram által is kikapcsoltatik, míg a (24) csatornát egy külön elektromágnes mozgatja, melynek horgonyát a tekercsen átindított erősebb áram vonzza magához. A pénzemeltyű a külső áramkörön kívül még egy lokális áramot zár, mely a (46) telepből indul ki és a (47 48) kontaktusokhoz vezet; utóbbiak az emeltyűre szerelt (49) heveder által vannak összekötve. Ezen telepáram az (50) mágnest gerjeszti, mely az (51) emeltyű segélyével az (52) lemezt az (53) pénznyílás elé tolja. A 6. ábrában föltüntetett módozatnál, melynél a beszélgetés tartama tetszésszerinti lehet, a pénzemeltyű két táraasztékkal bír (35 36), A (35) támaszték rendesen a rajzolt helyzetben van, úgy hogy a pénz által terhelt süllyedő emeltyűt fölfogja. A (46) telep áramkörébe még a (37) elektromágnes van bekapcsolva, mely ha gerjesztetik a horog alakú (36) támasztékkal összekötött (38) horgonyt magához vonzza, mi általja (36) támazték működésbe jön. A (24) csatornát ezen kivitelnél is a központból a vezetéken át indított erősebb áram sülyeszti le. Egyúttal ezen áram a (35) támasztékot is működésen kívül helyezi, a mennyiben a (39) emeltyű, mely a (40) elektromágnes által működtetett (41—42) horgonyemeltyűvel van összekötve, a (35) támasztékot a pontozott helyzetbe forgatja. A (36) támaszték addig marad működésben, míg a lecsöngetésnél ezen támasztékot egy a csöngetyű (43) forgattyú tengelyén alkalmazott (44) bütyök az eltólhatóan ágyazott (45) rudacskával működő helyzetéből kimozdítja. A bedobott pénz ezen szerkezetnél is visszanyerhető, ha a kivánt kapcsolat nem állítható elő, a menyiben a (26) gomb meghúzása által egyidejűleg a (35) és (36) támasztékokat működésen kívül helyezhetjük. A 7. ábrában föltüntetett kivitelnél a bedobott pénzdarab egy a csöngetyüművet lezáró szerkezetet kapcsol ki, a mi az által történik, hogy a (46) tele]) áramkörébe egy további (54) elektromágnes van iktatva, mely ha gerjesztetik egy a csöngetyű forgattyútengelyére erősített (55) kilincskerékbe kapaszkodó (56) kilincset a kilincskerék fogai közül kiemeli. Természetes, hogy ezen szerkezet is hasonló módon egy óraművel köthető össze, mint az I. ábra szerinti kivitel. A csöngetyű mű rögzítése a pénzemeltyű által közvetlenül is kikapcsolható. Ezen szabadalom keretébe esőnek tekintendő az is, hogy a kikapcsolandó zárószerkezet hatása egy bekapcsolandó kapcsolás által is érhető el. A helyett, hogy a pénzzel terhelt pénzemeltyűt működési helyzetében támasztékokkal tartsuk, mely támasztékok működésen kívül helyezése után a pénzdarab legördül, úgyanezen czélt az által is érhetjük el, hogy a pénzt a pénzemeltyűről lesodorjuk. A helyett, hogy a külső áramkört vala-