14937. lajstromszámú szabadalom • Újítás lökőszerkezetű fúrógépeken

Megjelent 1899. évi junius hó 33-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 14937. szám. XII/a OSZTÁLY Újítás lökőszerkezetű fúrógépeken. BÁRÓ KUTSCHERA JÓZSEF MÉRNÖK BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 november hó 18-ika. Elsőbbsége 1898. jan. 25-ike. Jelen találmány tárgyát lökőszerkezető fúrógépeken eszközölt abbeli újítás képezi, hogy a fúrószerszámot tartó úgynevezett lökőhenger egy ide-oda járó dugattyú által lesz mozgattatva, mely újítás czélját különösen a gyakori törések elkerülése és egyúttal a fúrógép tökéletesebb és megbízhatóbb működése képezi. Az összes eddig használt e fajta gépeknél a mozgatott dugattyú és a lökőhenger közé egy, a visszalökést gyöngítő és a hajtószerkezetet a káros visszhatás ellen védelmező ruganyos közvetítő rész lett beigtatva, mely rész előállítására a legkülönbözőbb anyagokat alkalmazták, így némely szerkezetnél a dugattyú és a henger között tekercsrúgókat, másoknál légpárnákat, ismét más szerkezeteknél kaucsukgyűrűket stb. látunk beigtatva. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezen szerek egyike sem szolgáltathat oly ruganyos közbenső részt, mellyel a kitűzött czélt teljesen és tökéletesen el lehetne érni és ezen alapokon kiinduló újítások azért látszottak teljesen kizártaknak, mivel, mint már említve lett, már minden, a visszlökést gyengítő anyag és szerkezet alkalmazása meg lett próbálva. Kaucsokból és hasonló anya- j gokból készült ütközők alkalmatlanoknak bizonyultak, mert ez az anyag nem bír a kellő egyforma rugékonysággal és tartóssággal. Ugyancsak hátrányai vannak a légütközőknek is, mivel a levegő a nagy löket következtében igen erősen sűríttetik, a mi irren megnehezíti a henger tömítését, és tényleg a legnagyobb elővigyázat daczára sem kerülhető el a levegőnek a rugékonyság rovására történő folytonos kiömlése. A föntebb érintett körülmények arra indították a szakköröket, hogy lökőszerkezetű fúrógépeknél egészen eltekintsenek a kaucsuk- és légütközők alkalmazásától, melyeket újabban majdnem kizárólag rúgókkal helyettesítenek. Ezen esetben azonban a rúgóknak nagy és minden szerkesztő által jól ismert hátrányai még inkább érezhetőkké válnak, a mennyiben a legjobb anyag alkalmazása daczára is, a rúgók a folytonos s gyorsan egymásután következő ütésektől eltörnek, minek elkerülése végett e rúgókat, valamint azok tokjait és vezetéseit oly nagy méretekkel kellett tervezni, hogy ezáltal a gép súlya is tetemesen növekedett. Ezen hátrányok megítélésénél nem anynyira a — bármily szerkezetű — ütközők kicserélési költségei, hanem inkább az egész