14751. lajstromszámú szabadalom • Partvédő sarkantyú

Megjeleni 1890. évi junius hé 12-én. MAGY. A KIH. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 14751. szám, XV/e. OSZTÁLY. Partvédő sarkantyú. KRISCHAN KAJETÁN CS. KIR. KER. MÉRNÖK LEIBNITZBAN ÉS ZWANZIGER LAJOS CS. KIR. HELYTARTÓSÁGI ÉPÍTÉSZ SEGÉD PETTAUBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 dectember hó 31-ike. Az eddigi szabványok szerint épített sarkantyúk vízütközést és torlódást okoztak, minek folytán a víz a part mentén nagyobb sebességgel folyt, mint ugyanazon helyen természetes folyammeder mellett történt volna. Ennek a következménye az. hogy a folyó ágya közvetetlenül az építmény mellett van legerősebben megtámadva s így a sarkantyú előtt rendesen meder mélyítések keletkeznek, melyek az építmény állékonyságát nagy mértékben veszélyeztetik s azonkívül a folyamágynak szándékolt kiképezését károsan befolyásolják. Ezen hátrányok kiküszöbölésére van hivatva a jelen találmány tárgyát képező, úgy alakjában mint építési módjában az eddigiektől eltérő sarkantyú. Ezen sarkantyút alakjára nézve az jellemzi. hogy hosszszelvénye a különböző víz magasságoknak megfelelő, egy vagy több törési ponttal ellátott homorú vonalat képez, míg ellenben keresztszelvényére az a jellemző, hogy az építmény koronája domború görbüléssel van kiképezve, mely a korona két szélén törési pontokkal vagy' anélkül, szintén homorú vonalba megy át. A találmánybeli sarkantyúnak építési módját az jellemzi, hogy az építménynek csak középső része áll merev és sziliírd összeköttetésben az alaptalajjal, míg az oldalt álló részek, különösen a folyam közepe felé irányított sarkantyúfej, oly módon van előállítva, hogy az bizonyos mozgathatósággal bír; még pedig oly értelemben, hogy a folyam ágyának beállható mélyedéseivel szemben, a sarkantyúnak említett részei annak megfelelőleg sülyedhetnek, a nélkül, hogy az építménynek középső szilárd része ez által a legkevésbbé is veszélyesztetve lenne. A mellékelt rajzlapokon az 1—3. ábrák a találmánybeli sarkantyú egyik kiviteli alakját mutatják be, a 4—5. ábrák kissé eltérő hossz-, illetve keresztszelvénnyel bíró sarkantyúkat, míg a 6—8. ábrák a találmánybeli sarkantyú alakjának módosításait mutatják be. Az 1—3. ábrákban bemutatott sarkantyú viszonylag széles alapzattal bír, mely a partok felé szélességében még növekedik és körülbelül oly alakkal bír, mint egy kiterjesztett szárny. Ezen alapépítmény előállítására igen czélszerűen alkalmazhatok fiizfagalyból előállított (a) siilyesztő rözsehengerek, melyek az alépítmény alakjának megfelelőleg, a szárnyban levő tollakhoz ha-