14751. lajstromszámú szabadalom • Partvédő sarkantyú

sonlóan, közvetetlenül sorakoznak egymás mellé. A rozsé hengerek ennek megfelelően részben kúpos véggel vannak előállítva. Ezen alépítmények a folyam ágyával és a parttal való szilárd összekapcsolása a (b) karók közvetítésével történik, melyek több egymással párhuzamos sorban, az elmosás veszélyének kitett helyen a folyam ágyába veretnek és a rőzse kötegeken fölül sűrű (c) fonás által kapcsoltatnak egymáshoz. Ezen czölöpsorok lehetőleg a sugárirányban egymástól szétfutó valamennyi rőzsekötegen keresztül hatolnak és azokat szorosan egymáshoz kapcsolják. A rőzse és a befont czölöpök fölső vége között lévő teret kaviccsal, betonnal vagy más alkalmas anyaggal töltjük ki, minek megtörténte után az építménynek ezen szilárd magját föliil és azonkívül oldalról is (d) terméskövekkel födjük be. Míg tehát így a középső czölöpözés az alatta fekvő rőzsekötegekkel szilárd egészet képez, addig a rőzsehengereknek szabad végeiből álló részek (f)-nél és a magépítménytől oldalvást levő építmény mozoghat és bekövetkezhető talaj elmosások alkalmával utánsülyedhet, mint az az 1. és 3. ábrában jelezve van. A rőzsehengereknek ezen utánsülyedhetése nagy fontossággal bír az építménymag állékonyságára nézve ; mert ha ezen oldalrészek nem alkalmazkodhatnának a folyamágy változásaihoz, akkor ennek legcsekélyebb elmosása után meg lenne zavarva az építmény állékonysága, minek következtében a sarkantyú koronája lesüppedne és beszakadoznék. Az építmény koronájának hosszanti metszete (1. ábra), a jelen esetben homorú fölületet képez, mely egyfolytában halad egészen a kis vízállásra számított töréspontig ; míg a keresztszelvénynél a tölső határoló vonal (3. ábra), egy a koronát körülövező domború vonalat képez, a mely két oldalán párkányzatot képezve, ismét homorú vonalba megy át. Fölületének ezen kiképezése folytán a sarkantyúnak vízzel való elborítása alkalmával. a víznek torlódása, valamint a vízszínnek ennek következtében való emelkedése lényegesen csökkentve van s ugyanazért a víznek gyorsulása így oly csekély, hogy a medernek és a part szélnek megtámadása a lehető legkisebb mértékre van leszállítva. A sarkantyúnak keresztmetszeti alakja különösen kedvező a vízsodor irányának terelésére is ; úgy hogy az alépítménynek épen legérzékenyebb és legkevésbé állékony része van megkímélve erősebb vízsodrok hatásától. Megjegyzendő még. hogy a sarkantyú fölött torlódás nélkül tovább vezetett víz nem követi tovább a kívülről beáramló víz irányát, hanem a sarkantyúnak fölső oromzata, valamint oldalának homorú kiképzése folytán, ferde irányban a folyam sodra irányába terelődik, vagyis a part biztosításra nézve kedvező irányt vesz föl. A sarkantyú keresztmetszeti vonalán alkalmazott törések száma és elrendezése a magas-, közép- és kis víz állásokhoz alkalmazkodik. így a 4. ábrában hosszmetszetben oly sarkantyú van bemutatva, mely három vízmagasságnak, úgymint magas-, közép- és kis víz állásnak megfelelő törésekkel van ellátva. Az 5. ábrán a 3. ábrában bemutatott keresztmetszeti alaktól eltérő keretmetszet van telt vonallal föltüntetve. A különbség csak abban áll, hogy itt a koronának domború határoló vonala, törések képezése nélkül megy át az oldal fölületnek homorú keresztmetszeti vonalába. A többi kiviteli módozatok, a melyek még a törések elhelyezésével vagy azoknak elhagyásával eszközölhetők, ugyanezen ábrán pontozott vonallal vannak föltiintetve. A 6., 7. és 8. ábrában hosszmetszetben, alaprajzban és keresztmetszetben bemutatott sarkantyúnál a czölöpsorok még a kisvízen alul is folytatva vannak, úgy hogy az építménytestnek ez a része is szilárd maggal bír. Az illető (bl) czölöpök itt nincsenek fonás által egymással összekapcsolva, valamint fölső végük sem emelkedik a rőzsehengereken föliil. A rőzsehengerek között lévő üregeket egyszerűen ka-