14439. lajstromszámú szabadalom • Sók elektrolyzisére szolgáló diafragmás elektródák, eljárás azok előállítására és ezzel kapcsolatos újítások
- 2 -Az ekként rétegezett, diafragmával kombinált elektróda készítésénél a kemény anyagréteg tekintetében nem vagyunk bizonyos anyaghoz kötve; megjegyzendő azonban, hogy a portlaudezement a legtöbb esetben teljesen beválik és annak oly konzisztencziát adhatunk, hogy kefével vagy kanállal vékony, összefüggő réteg alakjában fölvihető legyen. A czementet azonban por alakjában is rászórhatjuk a szivacsos anyagra illetve a kathodára és azon nedves kefe segélyével rögzíthetjük. A kemény (c) rétegre lágy vagy porózus anyagból, pl. azbesztszövetből, salakgyapotból, agyagból, vágy más ily anyagból álló (d) réteget viszünk föl. Ajánlatos ezen (d) réteget azbesztnek és mésznek vízüveggel való telítése által megkeményítendő keverékéből előállítani. Vízszintesen elrendezett diafragmával bíró czellákban a lágy porózus anyagból álló réteg laza azbesztpépből vagy valamely könnyű, alaktalan, kicsapás által nyert anyagból, pl. magnéziumsilikátból állhat. Némely esetben az említett porózus anyagból annyit alkalmazunk, hogy az a diafragma és az anóda vagy anódákközti teret kitölti-Hogy az elektrolyzis közben fejlődő termékek a katóda felületéről elszállhassanak. a kathodát használatbavétele előtt tetszőleges ismeretes módon fémoxid réteggel vagy valamely oldható anyagból álló vékony réteggel vonjuk be, mely eltávolíttatása 111. kioldatása után a difragma anyaga és a katódát képező drótszövet között bizonyos keskeny közt hagy meg. A katódán lecsapott fémoxid az áram behatása alatt fémmé redukálódik, mely egy a katóda hatását gyorsító és növelő szivacsos bevonatot alkot, a hydrogén kiáramlását megkönnyíti, a poláros tüneteket megakadályozza és a katódának az elektrolittal való érintkezésre nagyobb fölületet kölcsönöz. Az (e el) anódák mintegy rostélyt képeznek, melyre a fölbontandó só helyeztetik. Vízszintesen elrendezett anódákkal (2. és 3. ábra) bíró czellákban a czella fölső (f) része oly magas, hogy az egy a fölbontandó sónak tetemes mennyiségét magába foglaló kamrát képez, melybe a só a (g) töltó nyíláson át czélszerűen szilárd alakban vitetik be és a hol aztán a (h) elektrolit hatása alatt oldatba megy; az elektrolit-folyadék mennyisege akkora legyen, hogy annak szintje az (e el) anódák fölött álljon. A sónak a czellákba való adagolásakor ügyelnünk kell arra, hogy az elektrolit fel ne kavartassék és hogy az anóda és a diafragma közé sórészecskék ne jussanak. Az (i) cső segélyével a czellának katódaterébe ennek fölmelegítése czéljából gőzt fuvatunk be, miáltal a fölbontandó só oldása gyorsíttatik. A folyadéknak az anódaterek oldalfalain való átszivárgásának megakadályozása czéljából azon pontokon, melyeken az (e el) anódák átjárnak, alkalmas fémből, pl. ólomból vagy betűötvözetből készült lemezekkel, melyek belül szurokkal vagy más védő anyaggal vannak vastagon bevonva, tömítés van létesítve. A vízszintes elektródákkal bíró czellák következőképpen készülnek: Az (e el) anódák végeinek befogadására megfelelő nyílásokkal ellátott (k) lemezt szurokkal vonjuk be ós azt úgy helyezzük el, hogy a czellának (1) oldalfalai a (k) lemeznek bevont fölíiletével szemben fekszenek. Az anódákat ezután a 2. és 3. ábrákban föltüntetett módon akként rendezzük el, hogy végeik az ólomlemezeknek szurokkal be nem kent falán kinyúlnak és az ólomletnezek közé formát vagy formáló homokot helyezünk akként, hogy egy a czellafalak kivánt vastagságának megfelelő szabad köz álljon elő az ólomlemez szurokkal bekent fala és a forma vagy homok között. Ezen közbe öntjük ezután a czellafalakat alkotó czementet. Miután ekként a czellának fölső vagyis (A) anódatere elkészült, az öntött vasból készült (m) vályúnak hozzácsatolása által a kathodateret is megalkotjuk és a difragmaelektródát a két tér közé befoglaljuk és az egészet az (n) csararok vagy rudak segélyével összekötjük. Függélyesen elrendezett elektródákkal bíró bontó czellákban (4. és 5. ábrák) a
