14439. lajstromszámú szabadalom • Sók elektrolyzisére szolgáló diafragmás elektródák, eljárás azok előállítására és ezzel kapcsolatos újítások

— 3 — czentrális vagy anódatérnek falait a leírt módon állíthatjuk elő. Ezen elrendezésnél két (B) katódatér van képezve, az (A) térnek (e el) anódái pedig rostély alakjában vannak elhelyezve, melyre az elektrolizálandó só ráfekszik. Az anódákul szolgáló szénlemezek rézsútos állásúak, úgy hogy mindegyik lemez a szomszédos lemez fölé iil. alá nyúl, mi által meg van akadályozva, hogy az anódák és a diafragma közti térbe sórészek behatolhassanak. Az (e el) anódák végei az (o ol) süvegekbe vannak foglalva, melyek az említett végekköré öntött ólomból vagy betüfémből állanak, mely nemcsak elfödi az anódavégeket, hanem egyszersmind az ezen czélra az anódamasszába fúrt ürtereket is kitölti, úgy hogy az ez utóbbiba behatoló fémtörnegek megmeredve, a süvegeket helyzetükben rögzítő (o2 o:i) szögecseket képeznek. A fém azonkívül a kihűlésekor bekövetkező összehúzódása folytán az anódaszénnel benső érintkezésbe jut úgy hogy a szén és a süveg között a jó elektromos vezetés biztosítva van. A vízszintes elektródákkal ellátott (e) anódák a (q) összekötő-rúd segélyével vannak összekapcsolva, míg az (el) anódákat hasonló módon a (ql) rúd köti össze; a villamforrástól jövő pozitív vezetéket az (r rl) sarkszorítókba foglaljuk. A függélyes czellákban kétoldalt elrendezett (e) anódák a (q) rudak által vannak egymással kapcsolatba hozva, melyeket az (s) harántrúd tart össze, míg az ezen czellában kétoldalt lévő, az imént említettekkel alternáló (el) anódák az (sl) harántrúd által összetartott (ql) rudak által vannak összekapcsolva. Az (s) és (sl) harántrudak sarkszorítókat hordanak, melyekhez a pozitív vezeték csatlakozik. A czellának éppen leírt mindkét alakjánál a negatív vezeték közvetlenül az (m) vályúhoz kapcsolható. Az ezen czellákkal való dolgozásnál az (A) anódatérbe vizet töltünk és a kristályokban alkalmazható sót a (g) nyíláson adagoljuk a czellába. A (g) nyílást az (fl) födő zárja, melynek gyűrűs (f2) karimája az ismeretes szerkezetű vízzárba merül, mely a chlórgáznak kiszabadúlását meggátolja. A chlórnak az (A) tartály egyes nem záró helyein való elszállítását az által is megakadályozhatjuk, hogy egy a chlórnak kiáramlási csövét befolyásoló közönséges exhaustor vagy ventilátor segélyével a tartályban csekély vákuumot hozunk létre. A művelet közban az (i) csövön át a katódatérbe gőzt áramoltatunk; az ezen térben képződő termék a (p) csövön folyik le. Sóoldatoknak a 2. és 3. ábrákon bemutatott czellákban való kezelésénél a konczentrált sóoldat a (pl) csövön folyik be az anódatérbe, míg a már kihasznált oldat és a chlór a (p2) csövön vezettetik 1. Tiszta sónak földolgozásánál a (pl) cső elmaradhat, a (p2) cső azonban a chlór elvezetése czéljából szükséges. Ha sóoldatokat függélyes czellákban dolgozunk föl, czélszerű (4. és 5. ábrák) a konczentrált sóoldatokat a czella alsó részében elrendezett (pl) csövön befolyatni. A nagyon híg vagy kihasznált sóoldatot a chlórral együtt a (p2) csövön tetszőleges szerkezetű választó-edénybe vezethetjük, melyből aztán a chlórt rendeltetési helyére vezetjük. Ha a sóoldat sok oldatlan anyagot tartalmaz, akkor azt alkalmas telítő készülékbe vezetjük, hogy abban az oldhatlan részek leülepedjenek és így ezek az elektrolizáló czellába be ne juthassanak. A telítő-készűlék a (D) agyagtartályból áll a tisztátlan só számára, mely a (Dl) töltő nyíláson vezetetik be és a (D2) agyagrostélyon helyezkedik el; a tartályban esetleg jelenlévő chlór a (D3) csövön mehet a szabadba. A kiaknázott elektrolitfolyadék az elektrolitikus czellából a (p2) csövön folyik a telítő edény felé és abba egy az (E) fúvókán átáramló gőzsugár segélyével belenyomatik, míg a telített sóoldat a (pl) csövön át a czellának (A) terébe jut. A czellák vagy tartályok összekötésére szolgáló csövek vulkanitból vagy más alkalmas szigetelő anyagból állíthatók elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Az elektródával összekötött diafragma (elektródadiafragma) elektrolitikus czellák